„Mintha mindig is itt élt volna” - új gazdáit is meglepte Rozi viselkedése

Kényelmesen fekszik a kanapén, vagy új gazdáját, Nagy Sándort figyeli a műhelyben. De ha kedve van kimegy a hatalmas kertbe, hogy boldogan és biztonságosan szaladgáljon a nagy fenyőfák körül. Ehhez jön még rengeteg finom falat és sok-sok simogatás és kedves szó. Így telik Rozi új élete Bakonyszombathelyen. 

Mint arról korábban beszámoltunk: a két év körüli szuka szilveszterkor került a Tatai Civil Állatvédőkhöz, mint utólag kiderült, Csákányospusztáról. Bár nem volt benne chip, látszott rajta, hogy volt gazdája. Hamar kiderült, hogy nagyon ragaszkodik az emberekhez, ha egyedül hagyták keservesen sírt. Ahogy teltek a napok, egyre kevesebb esélye volt, hogy Rozi régi családja jelentkezni fog a kutyáért.  Így az állatvédőknek nem volt más lehetősége, mint sürgősen új gazdát kerestek neki. Többen is jelentkeztek a fiatal állatért, végül hosszas mérlegelés és egyeztetés után végül egy bakonyszombathelyi családot választottak ki számára. Mint kiderült jobban nem is dönthettek volna. 

A Kemma.hu megkereste Rozi új gazdáit, hogy megtudja, hogyan teltek a kutyus első napjai új otthonában. A válaszra azonban nem számítottunk.

– Már az első találkozás is döbbenetes volt. A nyakamba ugrott, majdnem ledöntött a lábamról, alig tudtam megfogni. Teljesen természetesen szállt be a furgonba és a közel egy órás utat a legnagyobb nyugalomban utazta végig. Közben beszéltünk hozzá, meséltünk neki az új otthonáról, és a három éves Marci kutyáról, aki várja. Talán a hangsúly nyugtatta meg, vagy tényleg értette amit mondtunk neki, mert amikor hazaértünk úgy viselkedett, mintha mindig is velünk élt volna – mesélte Sándor, aki elárulta, hogy Marcival először egy semleges területen találkozott Rozi, ahol egymás mellett sétáltatták őket. De azonnal érezték az összhangot közöttük. Hazaérve pedig Rozi miután körbejárt új otthonában boldogan foglalta el a kanapét. 

– Én is csodálkoztam rajta, hogyan viselkedik, olyan volt, mintha mindig itt élt volna, én neveltem volna – tette hozzá Sándor, aki elárulta, hogy mindig is volt kutyájuk, akiket mindig szeretettel, sose kiabálással vagy fenyítéssel neveltek. 

– Marcit három éve találtunk Tolna megyében az árok szélén. Olyan pici volt, hogy belefért a zsebünkbe. Az akkor 9 éves kutyánk mellé került, akivel minden idejüket együtt töltötték. Sajnos az idősebb kutyánk tavaly ősszel elhunyt, Marci azóta nagyon magányos volt, így mindenképpen szerettem volna mellé egy társat találni. Az elmúlt hónapokban néztem jelöltet már Dombóváron és az Alföldön is, azonban nem éreztem az összhangot, hogy összeillenének az állatok, így tovább keresgéltem – árulta el a bakonyszombathelyi férfi, aki végül a közösségi oldalon látta meg Rozi gazdikereső posztját.

– Felhívtam az állatvédőket és nagyon sokat beszélgettünk Roziról. Olyan kutyát kerestem, ami barátságos, nyugodt, nem támad rá a vendégekre és nem túl fiatal, így már lehet ismerni a személyiségét. A meséltek alapján egyre jobban éreztem, hogy Rozi lesz a megfelelő társ Marci mellé, így amint lehetett indultunk is érte. Az elmúlt napok pedig minket igazolnak. Ma sem döntenék máshogy. Rozi ide tartozik, a családunk része – szögezte le Sándor, aki szerint a kutyusok között hihetetlen a kapcsolat. Mintha Marci tanítaná Rozinak a házirendet. 

– Sokszor figyelem őket csendben, hogyan viselkednek. Ha Rozi valami rosszat csinál Marci megböki az orrával, mintha figyelmeztetné. Múltkor Rozi a szájába vette az egyik cipőt, gondolom, hogy jól megrágja. Marci a mancsával meglegyintette Rozit, aki erre azonnal le is tette a lábbelit, majd otthagyta. Pont úgy tanítja, mint ahogy őt okította egykor az öregebb kutyánk – tette hozzá Sándor.