A nagy komáromi földrengésnek is áldozatul esett a zsámbéki kolostor

A zsámbéki premontrei kolostor története szorosan összefonódott hazánk sorsával, talán ezért is tekintettek és tekintenek oly sokan a magyar építészet jelképeként a már messziről látszódó épületegyüttesre. Az építkezést III. Béla francia felesége, Capet Margit kíséretével Magyarországra került Aynard lovag adománya tette lehetővé. 

A francia lovag francia szerzeteseket hívott be Prémontréből (innen a premontrei név) és velük együtt francia ízlésű terveket is hozatott, talán hogy honvágyát enyhítse. Az építkezések 1220 körül, pár évtizeddel a tatárjárás előtt indultak, régészeti bizonyítékok tanúskodnak a munkák kényszerű leállásáról. A folytatást IV. Béla birtokmegerősítő oklevelei biztosították. Érdekes fordulatot jelentett az 1475-ös év, mikor Mátyás király a kolostort elvette a premontreiektől és a magyar alapítású pálosoknak adta, akik gótikus átépítéseket indítottak. Budával együtt Zsámbék is török kézre került, de a közhiedelemmel ellentétben mégsem ekkor történt a templom és a kolostor pusztulása.

A masszívan megépített szerkezet ugyanis épségben átvészelte a hódoltság gyötrő másfél évszázadát, viszont Magyarország máig legpusztítóbb földrengésének áldozata lett. Az 1763. június 28-án bekövetkezett katasztrófa a Richter-skála szerint 6,3-as erősségű volt és a Komárom-Zsámbék vonalon óriási károkat okozott. Ráadásul Mária Terézia rendeletére részletesen összeírták, felmérték és lerajzolták az épületkárokat, így ez volt az első földrengés a világon, aminek utóhatásait részletesen dokumentálták. 

Így tudható, hogy milyen károk érték a templomot és a kolostort: a boltozatok beomlottak, és ledőlt az északi fal - érdekes módon a hegyoldal felőli párja a déli, elvileg sebezhetőbb oldalon máig állva maradt. Az épületet ekkor már a Zichy grófok használgatták (a hangsúly itt a "használgatták" szón van), házikápolna és raktárak céljára. A 18. században eleve úgy tekintettek a középkori épületekre, mint csekély értéket képviselő, divatjamúlt és nehézkesen hasznosítható tehertételre, így sokaknak kapóra jött az épület pusztulása: a Zichy család engedélyezte a Zsámbékra frissen betelepített sváb gazdáknak, hogy kőbányaként hasznosítsák a romokat, és számukra egy új, barokk templomot építettek a település központjában.