A nagy rohanásban gondoljunk azokra, akiknek a sorban állás is ünnep lenne

Egy nap múlva szenteste. Nem tudom, ki, hogy van ezzel, de azt látom, mintha a szeretet ünnepe helyett világvége közeledne. Persze nagy dolog, ha két napra bezárnak az üzletek. A fogyasztói társadalomban már a spejz, azaz éléskamra kifejezés is ismeretlen. Nem kell tárolni semmit, ha valamire szükségünk van, beugrunk egy boltba, vagy megrendeljük a neten. A kapkodást, a feszültséget én is érzem.

Sugár Gabi

Az elmúlt napokban ugyan próbáltam néhány karácsonyi menühöz illő hozzávalót a kosaramba tenni, de valami mindig hiányzott a listáról, vagy a polcról. Most meg azon gondolkodom, hogy mely napszakban próbálkozzak. Az elmúlt napok tapasztalati alapján ugyanis szinte mindegy. December közepétől hatalmas sorok kígyóznak a pénztáraknál. A karácsony mintha csak birtokokon belül próbálna szólni a szeretetről. A sorok között állók a telefonjukat böngészik, megjegyzéseket tesznek a pénztárosokra, mások a gyerekeiket próbálják nyugtatni. Nem könnyű olyan embert találni, akivel a szemkontaktus felvehető.

Nehéz elhinni, hogy december 24-re hirtelen mindenki megnyugszik, örül az ünnepnek, a családnak és boldogan ünnepel. Az adventi hangolódás ma már kevesekhez jut el.
Persze mindig vannak kivételek. Olyanok, akik nemcsak magukra, hanem másokra is gondolnak. A rászorulókat felkaroló cégek, magánszemélyek, akik így vagy úgy segítik azokat, akik szűkös lehetőségeik miatt szegényes listát tudnak csak írni. Ők örülnének egy sorban állásnak is.