A pókfóbiások ennek nem fognak örülni: az ökörnyál valójában a fiatal pókok „repülője”

Kevés ember mondhatja el magáról, hogy egy kellemes őszi séta közben nem gabalyodott bele még ökörnyálba. A hajszálnál is vékonyabb, csak a napfény sugaraiban megcsillanva észrevehető, a levegőben szálló kis fonalszerűségek szinte levakarhatatlanul tapadnak az arcokra. Azonban hogy valójában mi is az ökörnyál és miért keseríti meg szinte mindenki életét azt talán még kevesebben tudják.

Ennek tisztázására Oláh András, a tatabányai polgármesteri hivatal környezetvédelmi és klímavédelmi referense, illetve a Zöld Sziget Kör Természetvizsgáló Közhasznú Egyesület elnöke segített a Kemma.hu segítségére. Először is gyorsan leszögezte, hogy őt nem zavarja a levegőben szálló ökörnyál. De ehhez talán gyerekkori hobbija is közrejátszik: nagyon szereti a pókokat. Az ökörnyál pedig nem más, mint a fiatal pókok „repülője”.

Mint mondta: az úgynevezett ökörnyálnak talán csak annyi köze van az ökörhöz, hogy arra hasonlít, amikor a szarvasmarháknak evés közben a szája két oldalán folyik le a nyála hosszú szálakban.

– Valójában az ökörnyál a pókok pókfonalait jelenti, ami egy különleges, hosszú fehérje-molekulákból álló anyag. Általában az ősz folyamán találkozhatunk nagyobb mennyiségben vele. Ez azért van, mert az adott évben kikelt fiatal pókok - hogy a kikelésük helyén ne legyenek túl sokan, valamint ne legyenek egymás vetélytársai mind élőhely, mind táplálék tekintetében - felmásznak egy-egy magaslatra, fára, bokorra, hosszú fonalat húznak, majd arra kapaszkodva a szél segítségével utaznak más helyre. Nagyobb szél esetén ezzel a pókok igen nagy távolságot is meg tudnak tenni, hiszen a pókfonál, illetve maga a pók is nagyon könnyű, így a szél akár több száz méter magasra is felkaphatja – magyarázta a természetvédő.