Zöldül falu, város

A fák, az erdők valamiféle átható, ősi energiaforrással teltek, és mi ennek örülhetünk, hiszen szűkebb hazánk nem szűkölködik erdős területekben. Ha pedig továbbvisszük a gondolatot, akkor ősi energiaforrásokban sem.

Petrik József

Még a legnagyobb városaink is büszkék lehetnek meglehetősen jelentős zöldfelületeikre, az útjaikat szegélyező fasorokra, az árnyas sétányokra, a terebélyes lombú fákban „dúskáló” parkjaikra. Olyanokra, ahol szívesen pihennek meg az ott élők és a fáradt vándorok. Ahol vidáman viháncolnak az apróságok, sétálnak kézen fogva a szerelmesek, időznek az idősebbek.

Egy bő emberöltővel ezelőtt a falvak főutcájának járdáját vagy az árokpartot, a templomok előtti kis teret, az orvosi rendelő környékét fák vették körül. Volt, hogy gyümölcsfa, dió vagy meggy, volt, hogy hárs, akác vagy platán. Aztán az évtizedek alatt a fák többsége elkopott az utak, terek, hivatalok elől, mellől. Némi meglepetésre, egy-egy városunk zöldebb lett, mint a közelükben található községek.

Nos, ezen változtathat a néhány esztendeje sikeresen zajló Településfásítási Program, amely kifejezetten a kisebb közösségek lakóhelyét „célozza” meg. Az elmúlt években a mi vármegyénkben is több helyszínén ültettek már el facsemetéket, amelyeket azóta is óvnak, és nagy lelkesedéssel gondoznak. Azt persze nem ígérik, hogy a falu főutcájának széleit majd ismét szilva, dió vagy meggyfa díszíti, de hogy szebb, barátságosabb és rendezettebb lesz, azt igen…