Kalandoztunk Európa egyik legszebb kincseit rejtő világában

Repülővel érkeztünk Alicante városába, hogy onnan a mintegy ötven kilométerre fekvő Torrevieja települését vegyük célba bérelt autóval. Sok mindent nem is tapasztaltunk a látnivalókból útközben, mintha egy sivatag közepébe csöppentünk volna. Kiderült ugyanis, hogy néhány nappal érkezésünk előtt, Algériából porvihar csapott le a környékre. 

Szerencsére, másnap már “csak“ a nyomokat láttuk az autókon. Az ég pedig tiszta volt, kellemes, szeptemberi meleggel. A Costa Blanca Alicante tartományának kétszáz kilométeres tengerpartját foglalja magában. Minden évben számtalan látogató érkezik a világ minden tájáról, hogy felfedezze ezt a sokszínű régiót, amely megannyi látnivalót rejteget magában. Már maga Torrevieja is. Spanyolország sókitermelésének legnagyobb része a környékéről származik.

A település egyik különlegessége a rózsaszín tó, amely színét egy sókedvelő algafajnak, a Dunaliella salina nevű egysejtűnek köszönheti, valamint a Halobacterium egy itt élő fajának, amelyben egy vörös pigment található. A Laguna de Torrevieja sótartalma a Holt-tengeréhez hasonló, mintegy háromszázötven gramm literenként. Ez a hipersós víz pedig egyedi élővilágot is vonz, hiszen a tóban élő, egysejtűeket fogyasztó rákokat a rózsás flamingók eszik, ennek köszönhetően ölthet gyönyörű színt a tolluk. Az ezernégyszáz hektáros vízfelület Európa legnagyobb kiterjedésű sós vizű tavai közé tartozik. 

Nem csak a látvány miatt csodálatos, de a közelében lévő sós levegő tisztítja és regenerálja a légutakat. Ezenkívül mi magunk is meglepődtünk, amikor a helyiek és turisták korom fekete színben tündököltek, mintha több Batmannel találkoztunk volna. Ennek az oka nem volt más, mint a tó mellett fekvő kis tavacska alján található fekete színű iszap, amely ásványi anyagokban gazdag, és nem csupán a narancsbőr ellen segít, de enyhülést hoz az ízületi és izomfájdalmakra is.

Torrevieja-tól nagyjából ötven percnyi autóútra található Cartagena, ahol a legtöbb látnivaló a római korhoz tartozik. Spanyolország egyik legnagyobb kikötőjével és haditengerészeti támaszpontjával bír. Itt találjuk a világ első, 1888-ban épült tengeralattjáróját is. Az egyik legrégebbi spanyol templom, a 12-13. században román és gótikus stílusban épült Régi Katedrális. 

Az alatta talált római kori leletek, továbbá a hozzá szorosan kapcsolódó, feltárt római színház is lenyűgöző látványt nyújtanak. Innen néhány percnyi gyaloglásra található a Torres Park, ahonnan elénk tárul Cartagena városa. No, és persze a parkban van a “Castillo de los Patos“, azaz a Kacsák Kastélya, ahol kellemesen megférnek a szabadon fürdőző kacsák mellett a turisták.

A római korból szinte Miamiban találtunk magunkat, miután a huszonkettő kilométer hosszú La Manga területére érkeztünk. Egy igazán különleges üdülőterület, amely Európában egyedülálló élményt nyújt. A hosszú, keskeny, homokos-fövényes földnyelv egyik oldalán a Földközi-tenger, míg a másik oldalán a Mar Menor, vagyis La Manga lagúnája található. La Manga azonban nem a Costa Blanca, hanem a Costa Cálida része. A földnyelv legkeskenyebb pontja mindössze száz méter.

Utunkat Alicante-tól északi irányba vettük, három különböző településre. Először Altea tradicionális fehér spanyol házait fedeztük fel. A dombtetőre épült óváros lépcsősorain keresztül vezet az út a főtérre, ahol megismerhetjük Altea ősi arcát is. A labirintusszerű utcácskák hálózata vezet a központi térre, amelynek varázsa nem csak a kék mázas kerámia kupolában rejlik, de több irányba is nyitott teraszokon szemlélhetjük hosszasan a partvidéket.

A nyugalmasabb hangulatú Altea után a folyton pezsgő város, Benidorm mutatta meg számunkra igazi arcát. A toronyházakkal zsúfolt öt kilométer hosszú, aranyszínű partszakaszt szemlélve szinte már nem is Európában érezzük magunkat. Hirtelen nem is gondolnánk, hogy történelmi kincseket is rejteget az egykori halászfalu. 

A kék cserepekkel díszített kupolás templom itt is visszaköszön, a San Jaime a 18. században Benidorm védőszentjének tiszteletére épült. A Földközi-tenger végtelennek tűnő panorámáját a Balcon del Mediterraneoról csodálhatjuk meg. Egykor itt erőd állt, amely a kalózoktól védte a települést. Ezt azonban lerombolták, falai maradványait azonban még mai láthatóak.

A nyüzsgő életérzés után ismét a nyugalom szigetére “eveztünk“. Villajoyosa, amelynek neve szó szerinti fordításban boldog várost jelent, mondhatjuk, hogy rászolgált nevére. De legalábbis, aki megpillantja a házacskákat, mindenképpen mosolyra derül. Míg máshol a falak fehérek és az ablakok-ajtók szegélyét festik színesre, itt a házak pompáznak minden árnyalatban. Ezzel egy kicsit az olaszországi Cinque Terre hangulatát idézi. 

Ugyan, bár mi most kihagytuk, de Villajoyosa a világhírű Valor Csokoládégyár otthona. Napi kirándulásunk során ekkor már megéheztünk, és beültünk egy étterembe. Amikor kikértük az étlapot, legnagyobb meglepetésünkre a pincér közölte, hogy papíralapú menülap nálunk nincs, kizárólag QR-kóddal tudjuk elérni a kínálatot. Bevallom, ehhez egy kis segítségre volt szükségünk. Ettől függetlenül mi is boldogok voltunk, hiszen megannyi felejthetetlen élménnyel tértünk haza.