CD-darabok

A közelmúltban rendkívül elkeseredett Facebook-posztban hívták fel a Kisvárosi Önkéntes Szemétszedők a figyelmet arra, hiába dolgoznak évek óta, vannak olyan területek, ahol állandóan „újratermelődik” a szemét. Tényleg rendkívül dühítő, hogy gyerekek, fiatalok, felnőttek szabadidejükben mások után szedik a szemetet, aki pedig szemetel, magasról tesz a munkájuk eredményére.

Szomorú az is, hogy mindenhol akadnak a környezetükre igénytelen emberek. Ha egy parkot rendbe tesznek, ott rögtön megjelennek olyanok, akik teleszórják a füves területet szeméttel. Holott az volt a cél, hogy mindenki boldogan használhassa a közterületet. De ki akarna olyan helyen mondjuk piknikezni, ahol valaki már otthagyott egy sörösdobozt, pár csikket, vagy akármi más szemetet. Még egy erdős területen sem lehet egy jót sétálni, mert rengetegen ide hordják a szemetüket. Az évszakok változnak, a fák kizöldülnek, majd elhullajtják leveleiket. Némelyik kidől, másokat kivágnak, nőnek újak. A ripityára tört CD-darabok viszont örökre ott maradnak az erdő talaján.

Az a baj, ha valóban a szemetesbe tesszük a szemetet, akkor is terheljük a környezetet. Hiszen annyi hulladékot termelünk, hogy lassan belefullad a bolygónk. De ha sokaknak az is problémát okoz, hogy legalább egy szemetest keressenek, akkor tényleg nincs már nagy jövője az emberiségnek.