Autófüggőség

Te még a vécére is autóval jársz!” – mondja nekem gyakran egy ismerősöm, aki egyébként nem rendelkezik jogosítvánnyal és jól tudja, hogy a munkám miatt bizony szükségem van egy olyan közlekedési eszközre, amellyel bármikor eljuthatok „A” pontból „B” pontba.

Azt is mondja, hogy mehetnék biciklivel, vagy éppen busszal, ám mondjuk ha egy Epöl–Dömös–Tokod távot kell teljesítenem rövid időn belül, akkor bizony nem nagyon marad más választás. Emlékszem gyerekkoromban, a házunkkal szembeni parkoló még elégséges volt, most viszont már a zöldterület kikopott, sártenger van esők után, annyira kijárták már a járművek azt a területet is. Ahogy minden, a Föld védelmében indított akciót, úgy az Európai Autómentes Napot is érdemes egy kicsit más szemszögből is nézni. Tény, hogy a megnövekedett autóforgalom miatt sok település élhetetlenebb, vagy a levegő jóval szennyezettebb, de ez a közlekedési mód olyannyira elválaszthatatlanná vált az életünktől, mint például az internet. Ha a világhálót „lekapcsolnák”, akkor sokaknál a drogfüggőkhöz hasonló elvonási tünetek jelentkeznének. Az akciónap ötlete bár jó, de az emberek többsége nem tud – vagy nem is akar – lemondani az autójáról, legfeljebb arra lehet rábírni őket, hogy ne kocsikázzanak céltalanul, egy úttal intézzenek el több feladatot és ügyet. A növekvő üzemanyagár talán visszahúzza azokat a sofőröket a realitás talajára, akik eddig nem győzték utántölteni a kocsik tankját és megeshet, hogy még a biciklit is előveszik.