Templom a templomban: kuriózum Súron

A katolikus egyház története a településen az 1490-es évekre nyúlik vissza, anyakönyveit helyben 1739-től vezetik. Előző, zsúppal fedett fatemplomukat 1781-ben leromlott állaga miatt be kellett zárni. A mai templomot a Zichy család kezdeményezésére 1784-ben építették és 1798-ban toronnyal bővítették. Utóbbi nagy helyreállítása tizenöt évvel ezelőtt kezdődött és két évig tartott, amelynek keretében sor került a templom külső és belső felújítására.

Amikor 2010-ben felszedték a templom burkolatát, kiderült, hogy egy korábbi, visszabontott kőfalazat húzódik alatta, amely nem más, mint a korábbi templom egyenes záródású szentélyének északi fala. A kőfalazat megfigyelhető volt a mai északi és a déli hajófal alapozásában is. Ennek alapján a régi és a mai hajó méretei csaknem teljesen megegyeztek. Mivel a külső vakolatok eltávolítására a lábazati zóna felett nem volt szükség, a felmenő falaiban alapvetően téglából épült templom további kutatására nem volt lehetőség.

A történeti adatokból ismert, hogy a 18. század végi templomot megelőzően csak egy 1739-ben emelt fakápolna állt itt. Ezért a helyszínre érkező szakember úgy gondolta, hogy a visszabontott kőtemplom a középkori Súr falu 15. századtól emlegetett, elbontott temploma lehetett. A dokumentációban feljegyezte, a keltező értékű leletanyag vagy műrészlet nem került elő.

Ezt a feltételezést támasztotta alá vélhetően László János is, aki összegyűjtötte a település régészeti topográfiai adatait. A Kisfaluhelyi dűlőben található lelőhelyen ugyanis, ahová a középkori Súr falut addig lokalizálták, középkori templom vagy falu meglétét nem látta bizonyítottnak. Ám 2010 környékén még nem volt ismert az a tervrajz, amely a Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltárában azóta digitálisan is kutathatóvá vált.

Ezt a tervrajz 1783-ban Joseph Piacotelli építőmester nevéhez fűződik. Rajta egy pontosan akkora méretű, egyenes szentélyzáródású templom homlokzati és alaprajzát ábrázolta, mint amilyre a padló alatt bukkantak. Ezen jelölte a toronyaljtól északra és délre ma is meglévő oldaltereket, amelyek közül az északiban található a csigalépcső. Mindezek alapján arra következtethetünk, hogy a templom (legalábbis a nyugati oldalon biztosan) felmenő falaiban is tartalmazza ezt a periódust, amelyet a templom elkészültét keltező, boltozaton megjelenő évszám is támogat.

Súr 1857. évi kataszteri térlépén még ezt, a korábbi állapotot látjuk. Mindezek alapján a mai szentély, a hozzá kapcsolódó oratórium és sekrestye egy ennél későbbi átépítés eredménye lehet, legfeljebb a sekrestye nyugati fala tartalmazhat korábbi részleteket.

A 19. század közepétől a kegyuraságot a klosterneuburgi kanonokrend látta el, amely az átvétel idején végzett egy felújítást. Továbbá 1900–1902-ben egy másodikat is. Ez utóbbi komolyabb bontásokkal is járt – erről a Veszprémi Hírlap korabeli számai tudósítottak. A mai karzat, illetve a hajó síkfödéme jól beilleszthető ebbe a korszakba, és vélhetően ekkor épült a mai szentély és két oldaltere is. A mai templombelső mariológiai témájú kifestései legkorábban ehhez az átépítéshez köthetőek.

Ez feltehetően a kanonokrend feloszlatásával magyarázható, hogy 1940-ben új kegyura lett Súrnak, a szervita rend. Ők 1942–1943-ban átfestették a belsőt. A szervita rend alapítóira utaló címerábrázolások ekkor kerülhettek be a templom belső díszítőelemei közé. A szőnyegmintás díszítéshez is hozzányúltak, és végül az 1940-es évek állapota képezte az alapját a kifestés helyreállításának. Ennek tapasztalatairól Velledits Lajos számolt be 2010-ben a Szalon Újság hasábjain.

A felújított, Nagyboldogasszony tiszteletére felszentelt római katolikus műemlék templom megáldására 2010. március 28-án került sor. A község temploma a zarándok- és turistaút résztvevői számára értékes állomás, ugyanis Súr a Mária-kegyhelyeket Mariazelltől Csíksomlyóig végigjáró Mária Út mellett fekszik, valamint a közelben lévő csatkai, bodajki és jásdi Mária-kegyhelyekre látogatók körében is népszerűségre számít.