Petőfi Sándor „igazi” arcát mutatta meg a dorogi író

A Dorogon élő szerzővel, ezután többek között arról beszéltek, hogy 1996–ban a könyvtárnak ugyanabban a termében volt első könyvének díszbemutatója, ahol most a publikum számos érdekességet megtudhatott az új kötetről. Cselenyák Imre azt is említette, hogy bár Rauscher–díjjal is elismerték munkásságát, ő ennek ellenére szerényen elbeszélő regényíróként, illetve zenészként jellemzi magát.

Szabó–Berghauer Zoltán méltatta a kötet borítóját és dizájnját, majd ismertette, hogy nyolcvanhárom fejezetből áll, a végén epilógus és szómagyarázat is van. Cselenyák Imre a kiadó–szerző kapcsolata kapcsán kijelentette: nincs olyan jó író a világon, akinek egy jó szerkesztő ne tudna okos tanácsot adni. Ő is nyitott a javaslatokra, és „ujjong”, ha egy barátja azt mondja, hogy másként kellene írnia egy mondatot.

A dorogi író a közönségnek az is elárulta, hogy életrajzi regényeire különböző stílus jellemző, így az Arany János kötetek elbeszélő múltban íródtak, a József Attila jelen idejű, a mostani könyv különlegessége pedig a megfigyelői szemszögből eredeztethető.

Cselenyák Imre szerint sok hamis legenda kering Petőfi Sándorról, akiről minden szépet és jót elmondanak a tanítók, tanárok az iskolákban. Ezért is tartotta fontosnak, hogy „itt az ideje” bemutatni az igazi oldalát.

– Petőfi pörgős életet élt, huszonhat éves korára annyi verset írt meg, mint egy meglett költő 60–70 éves koráig – mondta a szerző, aki a továbbiakban arról is beszélt, hogy a műben kiemelte reformkor alakjának minden bosszantó, idegesítő tulajdonságát is. Emellett arra törekedett, hogy hitelesen ábrázolja 1848. március 15–i eseményeket is.