A tatabányai könyvtár vendége volt Kepes András

Szó volt többek között a Világkép című könyvéről. Kepes András Budapesten, Bejrútban, illetve Buenos Airesben végezte általános és középiskolai tanulmányait. Későbbi munkái és televíziós pályafutása, így például a Világfalu című sorozata során is rengeteg tapasztalatot gyűjtött a különböző kultúrák egymáshoz való viszonyával, a beilleszkedés nehézségeivel kapcsolatban. Ebben a könyvében arra kereste a választ: hogyan lehet szót érteni más kultúrákkal.

Kepes András kamaszkorában írónak készült, ám negyven éves kitérő után kezdett el könyveket írni. Rádiózás, televíziózás következett, de a szépirodalom mindig érdekelte, de úgy érezte, nem elég érett hozzá. Hatvan éves is elmúlt, amikor megírta első regényét, vagy irodalmi esszéjét. 

Bár sok időt töltött a képernyő előtt, szemérmes exhibicionista embernek tartja magát, így aztán személyes élményeit, tapasztalatait jól elrejti a regényeiben.

– vallja az író, akinek októberben jelenik meg új könyve. Egy apáról szól, aki a 70-es években kimenekíti a családját a diktatúrából és kiépíti a sajátját. Elmennek a Jugoszláv határ mentén egy kicsiny faluba. Itt élik meg a Délszláv háborút. A regényt olvasva majd tanúi lehetünk az emberek közti viszonynak, a tisztesség és bűn összecsapásának. 

Kepes András azt is elmondta: kellemes emlékei vannak Tatabányáról, de főként Tatáról. Mikor Ausztriába vitte síelni gyerekeit, mindig a Turul alatt suhant el kocsival. Sokat sétáltak a tatai tó körül. Szereti a vidéket, különösen a tatai részt. Az író rendkívüli közvetlenséggel beszélt életéről, könyveiről. Hosszú sorban állt a közönség a dedikáláskor is.