Lehúzta a rolót Dixie-bácsi, hatalmas taps közepette búcsúzott vásárlóitól +fotók

Több napja kígyózó sorok állnak a megyeszékhely legrégebbi gyorsétterme előtt. A tömeg nem véletlen, hiszen december utolsó napján, szombaton nyitott ki utoljára a Dixie. Az a retro hamburgerező, ahol Tatabánya lakosai először kóstolhatták meg az amerikai ízeket, és amelynek tulajdonosai úgy döntöttek 34 év dolgos év után, hogy szívesen átadják a stafétát.

A bezárás híre futótűzként terjedt. Órás sor várt ottjártunkkor is. Volt, akinek ez volt az első és egyben az utolsó sajtos szendvicse, de találkoztunk születésnapossal is, akinek a „dixizés” volt a kívánsága. Az egyik sorban álló első randevúját töltötte itt férjével és most már közös gyermekükkel tért vissza.

Nemcsak a hambuger, a sült krumpli és a pite, hanem az ízletes forró csoki is gyorsan fogyott. A tulajdonosok hamar felülírták az eredeti tervet és nem csak a megmaradt árukészlettel, hanem folyamatosan érkező újabb szállítmánnyal várták a vásárlókat.

Szervezkedés indult a közösségi oldalon is, hogy a nyitvatartás utolsó óráiban egy hatalmas köszönetnyilvánítással vegyen búcsút a várakozó tömeg Csongrádi Endrétől és feleségétől, Gyöngyitől. Akik neve az évtizedek alatt egybeforrt a gyorsétteremmel.

A meghatottságtól alig tudott szólni néhány szót Dixie-bácsi. Szerinte minden képzeletet felülmúlt az utolsó két hét: hazánkból, de Ausztriából, Görögországból és Japánból is jöttek hozzájuk nosztalgia-evésre.

– Rekord bevétellel fejeztük be pályafutásunkat. Talán az első években jöttek utoljára ilyen sokan, mint most. Hatalmas köszönettel tartozom minden egyes vendégnek, akik az elmúlt évek alatt megfordultak nálunk és mindenkinek hamburgerevésben gazdag, újabb boldog évet kívánok! – zárta stílszerű mondandóját Csongrádi Endre. – Azt mondják, a csúcson kell abbahagyni. Azt hiszem, ez nekünk sikerült! – vette át a szót Gyöngyi, aki pillanatok múlva ismét a konyhában termett. Hiába akadt plusz munkaerő, mert ketten már nem bírták az utolsó nagy rohammal teli napokat, néhány percnél tovább senki sem hiányozhatott a pult mögül.

A város, a megye és talán nem túlzás azt mondani, hogy az ország nevében Ács György búcsúzott a vasútállomás legendás  étkezdéjétől. Végül, de nem utolsó sorban pedig attól a házaspártól, akik egyedi recept alapján dolgoztak: csupa szívvel és hatalmas szeretettel vezették a Dixiet 34 éven át.