Kocsmatúra, ízorgia és rockabilly parti: fotókon a tatabányai Barangolónap

Az Agora előtt kialakított Utasellátóban készségesen útba igazították az érkezőket. Többféle irányba indultak buszok, hogy a városnak egy-egy olyan szeletét mutassák be, amelyeket ilyen formában még nem láthatott a helyi közönség.

A Tatabánya, Te édes! és az erőműi túrák több turnusban is várták az érdeklődőket. Az előbbi a város édes-kedves cukrászdáinak jellegzetességeit mutatta be. A csoportot a délután folyamán kísértük el. A STOP volt az első állomás, ahol az alapító, Rabóczky Jánosné és lánya, Sajdliné Rabóczky Beáta köszöntötte az utasokat. A város legrégebbi hagyományokkal bíró családi cukrászdáját 1975-ben nyitották Bánhidán. Hát év múlva helyezték át a székhelyüket Sárberekbe. Ma már harmincan dolgoznak itt, és megannyi díjat nyernek csodás kreációikkal, ízeikkel. A Barangoló utasai is nehezen tudtak választani a süteményekből. Megannyi íz, forma, és szín kellette magát. A tulajdonosok a Bányász szeletre és az újragondolt Rigó Jancsira hívták fel a figyelmet.

A második állomás a Roberto Cukrászda volt Bánhidán. Reinhardt Róbert mutatta be birodalmát, amelyet 2010-ban nyitott, és azóta folyamatosan bővíti. Árukészletét is, amely egyedi ízekkel várja az ínyenceket. A házi csoki- és sajttorta mellett a Huncutkára hívta fel a figyelmet, amely egy kis borral is meg van bolondítva.

A harmadik állomáson a limonádé már jobban fogyott, mint az édes csodák, amelyek a süteményes hűtőkben sorakoztak. Tóth Zsóka, a program főszervezője mondott néhány ismertetőt a Gáláról, amely 42 évig várta az édességre vágyókat, majd 2017-ben bezárt. Az új tulajdonos két évvel később nyitotta meg újra a felújított kedvelt cukrászdát. Nagy kedvenc a Gála krémes. Minden sütemény helybeen készül, a macaronokat viszont Franciaországból hozatják.

A Kocsmatúra ezúttal is a város ikonikus vendéglátóhelyeit, presszóit, kocsmáit mutatta be. Bánhidán a Harastában, Felsőgallán a Kakukkban várták a "turistákat", majd a 30 éves Aranykutyában záródott a program.

Elhangzott: a Harastát irodalmi kocsmának hívták. Mindig volt egy-egy húzóember, irodalmár, író, költő, akik miatt érdemes volt idejárni. A Kakukkban lévő biliárdasztal valamikor a cementgyár kaszinójában volt. Itt rendezték meg korábban a Felsőgallai Kanmurikat. A búcsúkban végig húzták a talpalávalót a zenészek, és utána ők ünnepeltek itt reggelig. Ha valakinek a felesége bement, hogy hazavigye a férjét, az egész közösségnek fizetnie kellett egy kört. Alsógallán pedig hatalmas bulik, zenei koncertek voltak korábban.

A kóstolók mellé „kísérőnek” kulturális kisfröccs járt: Tatabányához kötődő alkotók írásait olvasták fel. A látogatók hallhattak a sör- vagy borkészítésről, annak történetéről, az adott vendéglátóegység históriájáról, a kereskedelmi szokásokról, vagy éppen a megyeszékhely korabeli kulturális életéről.

A csoportokat a Barangolónap zárásaként az Agora előtt rockabilly parti várta, ahol a Boka Boogie Band koncertezett és szórakoztatta a közönséget.