2022.08.26. 13:56
44 év után nyugdíjba megy, de nem tervez pihenni a Füzes iskola aranyszívű igazgatója
Több iskolában is tanított, neve mégis az elmúlt évtizedekben összefonódott a Füzes Utcai Általános Iskolával. Pintér Péterrel az elmúlt évtizedekről az általa vezetett nyári napközis táborban beszélgettünk.
Forrás: 24 Óra
Fotó: D. I.
Az idén a Herman Ottó Általános Iskolában szervezték meg a napközis nyári tábort. Itt beszélgettünk Pintér Péterrel, akit ehhez az épülethez számtalan kedves emlék fűz. A Füzes Utcai Általános Iskola igazgatója ugyanis pályakezdő pedagógusként itt kezdte pályafutását.
Az akkori 4-es iskolában harminckettő első osztályos napközis gyermekkel foglalkozott. Azóta eltelt negyvennégy év, és most, a nyugdíjba vonulása előtt ugyanebben az épületben búcsúzott a pályától, és idézte fel az elmúlt évtizedek jelentősebb pillanatait.
Két évig tanítottam ebben az intézményben, majd felkértek, hogy vállaljam el az egykori Sziklai, mai Kölcsey-iskola igazgató helyettesi feladatainak ellátását. Huszonévesen kiváló kollégákkal dolgozhattam együtt öt évig.
– meséli Pintér Péter, aki rendkívül aktívan vett részt a közösségi életben már akkor is. Több felkérést is kapott, majd a Tatai Ifjúsági Tábor vezetője lett 1985-ben.
– Azt éreztem akkor is, hogy ezzel a vállalással a közösséget tudom szolgálni. Nyáron táborokat, télen tanfolyamokat szerveztünk. Főként diákokkal dolgoztunk. Maradandó élményt nyújtott ez a két év, hiszen nagy nevekkel találkozhattam. Remek akciókban vehettem részt. Az egykori erdélyi falurombolásra hívtuk fel például a figyelmet a Margitszigeten egy jelképes dobozház építéssel – halad tovább az időben, hozzátéve, később a megyei népfronthoz került, ahol megismerte a romák, a nagycsaládosok problémáit is. Legjelentősebb akciójuk a bajóti cigánytelep felszámolása volt.
– Löszfalban éltek kicsi terekben a nagycsaládok. A környékbeli falvakban kerestünk kis házakat nekik. Nehéz volt a meggyőzés, a költöztetés megszervezése. Aztán meg szembesültünk azzal, hogy amint kiköltöztettünk egy családot, másnap már mások vették birtokba a kunyhókat. Akkor tanultuk meg azt, hogy a lakhatatlan tereket a kiköltöztetés után azonnal el is kell bontani – emlékszik vissza az igazgató, aki a rendszerváltás környékén munkanélküli lett.
Abban az időben pedagógusként nem lehetett elhelyezkedni a városban, mert nem volt üres álláshely. Egy párt irodavezetésével bízták meg. Négy évig dolgozott itt, majd nevelőotthonban és az egykori Kossuth-iskolában helyezkedett el. Egy tanéven keresztül reggeltől estig dolgozott: délelőtt az egyik, délután a másik helyen.
– A Kossuth-iskola a Mésztelepen volt, az óvodával szemben. A felújított épületet azonban 2000-ben kinőttünk, ezért átköltöztettek bennünket a mostani Füzes Utcai Általános Iskolába. Onnan pedig a mai Éltesbe kerültek a gyerekek. Amikor felkerültünk mi a Füzesbe, nem sokkal később a korábban felújított volt iskolánkat a földdel tették egyenlővé. Lebontották, elhordták minden tégláját – idézi fel Pintér Péter, aki 1996-ban került a Füzes Utcai Általános Iskolába, amelynek az elmúlt tíz évben igazgatója is volt. Emellett számtalan akcióban vett részt továbbra is. Ilyen volt az Észak-Angliából Boszniába induló segítő konvoj szervezése. Két kamionnyi adományt indítottak el Tatabányáról.
A Füzes utcai intézmény életében is voltak nehéz pillanatok. A környékről érkezők jobbára roma származásúak, így néhány évvel ezelőtt a szegregációt ellenzők be akarták záratni. Az intézmény akkor menekülési útvonalakat keresett, hiszen ha megtörtént volna az intézménybezárás, az itt tanuló száz roma gyermek nagy része lemorzsolódott volna, hiszen a város más részeibe szüleik nem tudták volna elvinni őket.
Több variáció is felmerült, és születtek különféle összevonások más intézményekkel, végül cigány nemzetiségű iskolaként működhetett tovább. Szakkörök, tanórán kívüli foglalkozásokkal próbálják bevonni a szülőket is. Hatalmas munkát végeznek az itt oktató pedagógusok.
Aktívabban bekapcsolódna a város kulturális életébe - A napközis nyári táborokkal is összeforrt Pintér Péter neve. Húsz évvel ezelőtt az utolsó két hetet, majd egy évvel később már az egész tábor életét irányította. A Gyémánt Fürdő felett fogadták korábban a városból érkező több száz gyereket, majd lekerültek az Éltes-iskolába. Az intézmény felújítása miatt az idén a Herman-iskola üres szárnyában szervezték meg a tábort.
– Büszke vagyok a diákjaimra, akik közül sokat gyerekként ismertem meg táborokban, majd később pedagógusként segítették, segítik a munkánkat – meséli Pintér Péter, aki az elmúlt évtizedekben nem sokat pihent.
– Szorgalmi időszakban az iskola, nyaranta a táborok szervezése kötötte le az időmet. Azt tervezem, hogy most majd aktívabban bekapcsolódok a város kulturális életébe. Annak idején ugyanis irodalmi esteket, kiállításokat is szerveztünk. Emellett rendezgetném írásaimat is.
