Kis híján kitelepítették Környéről, ma már csak a szépre emlékezik a 90 éves Teri néni

Nagy Istvánné 1932. július 11-én született Környén. Négyen voltak testvérek. Nem volt könnyű életük, korán árván maradtak, mivel édesapjuk meghalt. Nagynénjük és nagybátyjuk segített édesanyjuknak a lányok felnevelésében. Az iskolát kijárva Teri néni dolgozott napszámosként, szolgált Felsőgallán egy családnál, majd Budapestre került. A kitelepítés borzalmait 15 évesen élte át. Nekik is csomagolniuk kellett. Mire az állomásra értek, megtelt a vagon, nem fértek fel rá. Siettek vissza a házukhoz, ám azt már elfoglalták mások. Négy helyen laktak – olvasható a kornye.hu weboldalon.

Erről az időszakról hosszas tűnődés után, könnyes szemmel csak annyit mond: Nem jó erre visszagondolni. Szörnyű volt, de túlélték. A lányom mindig azt mondja: anyu, csak a szépre gondolj, a sok rossz mellett biztosan vannak szép emlékek is. Hát igyekszem megfogadni a tanácsát 

– tette hozzá az ünnepelt.

Férjével, Pista bácsival egy környei lakodalomban ismerkedett meg. Szerelem volt első látásra. 1952-ben házasodtak össze. Áprilisban lettek volna 70 éves házasok, de férjére januártól már az égiek vigyáznak. Teri néni sok évig dolgozott a postán újságkihordóként, kesztyűt varrt néhány évig, majd nyugdíjba vonulásáig a tatabányai erőműben volt takarítónő, végül portás.

A kerek évfordulót szűk családi körben ünnepelték két gyermeke, Elvira és Gyurka, négy unokája, Gizike, Zolika Attila és Elvira, és öt dédunokája, Réka, Bernadett, Borbála, Zsófia és Milán társaságában. Születésnapján pedig meghatódva fogadta Beke László és Pankotai Mihályné köszöntését is.