Oscar-díjas díszvendég járt a Tulipános Házban

Három évvel ezelőtt a 120 éves Szent Borbála Kórház történetének feldolgozásával indult egy beszélgetéssorozat Szabó István Oscar-díjas filmrendező és dr. Dombi J. Péter, a Szent Borbála Kórház tudományos igazgatója között. A találkozások alkalmával a kiváló művész sokat mesélt édesapjáról, a sebész dr. Szabó Istvánról, és a kórházalapító nagyapjáról, dr. Szabó Ignácról. Közben előkerültek relikviák, majd megfogalmazódott egy állandó kiállítás gondolata. 
Amikor a lelkek találkoznak 

Így születhetett meg

 A tatabányai Szent Borbála Kórház több mint 120 éves emlékezete című olvasmányos könyv és a Tulipános Házban a térség lakóinak egészségügyi ellátását megalapozó orvosok emlékét őrző kiállítás. 

Dr. Dombi J. Péter köszöntötte a szép számmal megjelent érkezőket, majd John Katalin, a Tulipános Ház partnerkapcsolati vezetője a Szabó Istvánnal való találkozásait elevenítette fel, s a kórházalapító egyik legfontosabb mondatát: a legnagyobb dolog, amit adhatunk a másiknak, az idő, a türelem és az odafigyelés. Bencsik János, a Tatai medence országgyűlési képviselője az időtlenség időbeliségét hangsúlyozta. A lelkek találkozását, amely hidat épít az emberek között a múltban és a jelenben. 
Czunyiné Bertalan Judit országgyűlési képviselő, Északnyugat-Magyarország fejlesztési kormánybiztosa hozzátette: a megyei kórház élete összefonódott a bányászattal.

Kifejtette: a gyógyítás ott kezdődik, ha az orvos a beteg lelkét kezeli. 

Családi történetek elevenedtek meg 

Dr. Dombi J. Péter megköszönte Szabó István támogatását, állandó figyelmét, amely segítette a könyv és a kiállítás megvalósulását. Köszönetet mondott a támogatóknak, a közreműködőknek is. 
Szabó István családi megemlékezésében az 1800-as évek végét elevenítette fel. Nagyapja, dr. Szabó Ignác akkor érkezett egy homokfutón, azaz kétkerekű lovaskocsin kis táskával Tatabánya elődközségeibe. A táskájában volt az a fából készült sztetoszkóp, amely a kiállítás egyik legékesebb darabja. S alatta édesapja, dr. Szabó István sebész szemüvege is látható. Eszközök, amelyek az orvoslást szolgálták, és dokumentumok, amelyek az orvosokat mutatják be. Az Oscar-díjas rendező elmondta azt is: édesapját kevésbé ismerte, mint nagyapját. Mikor kicsi volt, sokkal több időt töltött vele. Kedvességére, figyelmességére, figyelmére sokkal jobban emlékszik, mint édesapjára, aki nagyon korán meghalt. 

A bányászkodás jelentős állomásairól is szóltak 

A köszöntők végén Balogh Csaba, a Szabadtéri Bányászati Múzeum Alapítvány elnöke idézte fel a bányászkodás jelentősebb állomásait, majd dr. Dombi J. Péter ismertette a most megjelent kiadványt. Kiemelte: a kiállítás és a könyv kapcsán tapasztalt társadalmi támogatottság kapcsán fogalmazódott meg benne, hogy kezdeményezze, hogy a dr. Szabó Ignác hagyaték kerüljön be a városi értéktárba. Az erről szóló dokumentumot is átadta a város képviselőjének. 

„Te vagy a legfontosabb” - – Hét éves voltam, amikor hirtelen szívhalálban meghalt az édesapám – mesélte a megnyitón az Oscar-díjas filmrendező. – Nem is csoda, hiszen Budapest ostroma alatt folyamatosan operált. Valószínűleg teljesen kimerült és ezért 43 évesen megállt a szíve. Elmesélte azt is, hogy 5 évesen megkérdezte nagyapjától, ki a legfontosabb számára. Dr. Szabó Ignác azt felelte: „Te, mert én most veled beszélgetek.” Kiemelte: Tatabánya számára nemcsak azért fontos, mert gyerekkorát itt töltötte, hanem azért is, mert a környéknek a nagyapja volt az első orvosa. Ő építette az első kórházat, járványkórházat, tüdőszanatóriumot, s azt a nagykórházat, amelyből most egy gimnázium lett. Hozzátette: reménykedik abban, hogy a falán lesz egy icipici tábla, amelyre kiírják, hogy 1912-től 1998-ig itt kórház működött.