Nyitott rezervátum: a költő nehezen jutott szóhoz a Generál és LGT-tag zenész mellett

A Generál és az LGT tagjaként ismertté vált kiváló zenésszel a József Attila Megyei és Városi Könyvtárban találkozhattak a vele szimpatizálók. A Lehengerlő, energikus, emlékezetes. Ezek voltak a legfőbb jellemzői a zenés találkozónak.

A rockzene élő legendája gitárral a kezében szinte berobbant, és egyedi hangja mikrofon nélkül is betöltötte a teret. Zenés köszöntése után néha ugyan elengedte gitárját, de a másfél órás találkozó nagy részében ölében volt, hogy bármikor fel tudjon pattanni, és egy beszélgetéshez illő zenével ajándékozza meg a közönséget. Ars poétikájával indult a este: a Nem adom fel dallamait, refrénjét a jelenlévőkkel együtt énekelte. 

Jász Attila, azaz Csendes Toll nehezen jutott szóhoz az energikus zenész mellett. Karácsony János elmondta, régen járt már Tatabányán, ezért a beszélgetés előtt felment a Turul Emlékműhöz is. A magyar rockzene ikonikus alakja hangsúlyozta, jól érzi magát a bőrében. Hetente két-három fellépésre, beszélgetésre invitálják, családi viszonyai is rendezettek. 

Normál polgári életet élünk. Sallangmentesen.

– mondta gitárja mögül mosolyogva. Vidéken lakik, két lánya van, hamarosan megszületik második unokája. Sok meghívásnak kell eleget tennie. 

Jász Attila időutazásra invitálta a zenészt, aki elmondta, gyermekkorában klasszikus gitároktatásra járt. Ekkor sajátította el azokat az alapokat, melyek később előnyére váltak a többi gitárossal szemben. 1967-től a Ferm zenekarban játszott, majd 1971-ben Novai Gáborral, Révész Sándorral, Reck Lajossal, Ákos Istvánnal és Várkonyi Mátyással megalapította a Generált. Három évvel később csatlakozott az LGT-hez, az Egyesült Államokba disszidált Barta Tamás helyére került. 

Mindig száz százalékot próbáltam adni magamból.

– mondta, és közben egyszer-egyszer a húrok megpendítésével adott nyomatékot mondandójának. Volt, hogy felkapta a gitárt, majd egy dallal varázsolta el James, vagy más néven Indián a közönségét. Mesélt az indulásról, amikor háromszáz dalt kellett megtanulnia. Ezek nagy része a külföldön is nagy sikerrel játszott dalok voltak „kamu angollal”. Akkor még kevés saját nóta csendült fel a bulikon. Az arányok később persze változtak. Könyvet is ír. Mint mondta, nehezen halad vele, de folyamatosan dolgozik rajta. 

Embertelen jó – Nem volt iskola, nem tudtuk tanulni a színpadi jelenlétet, a beat, a rock stílust. Megéltük a fiatalságunkat, s próbáltunk a közönség igényeihez igazodva egymástól tanulni. Így válhattunk amatőrből profivá. Szólt a Csík zenekarral való együttműködésükről is, amely csodálatos hangzásvilágot adott a dalaiknak, Embertelen jó anyag állt össze. Az LGT tagjai az 1980-as évek második felétől szólókarrierjükre koncentráltak. Karácsony János is több szólóalbumot jelentetett meg. Ezenkívül producerként és hangmérnökként is együttműködik több kiváló hazai előadóval.