Fellobbant az emléktűz a Kálváriánál, határon túli testvéreivel együtt emlékezett Tata

Tatán is méltó módon emlékeztek meg a nemzeti összetartozás napján, számolt be közösségi oldalán a város. Több helyszínen koszorúztak és mondtak ünnepi beszédet, este az emléktűz lángjai is fellobbantak a Kálvária-dombnál.

A programsorozat már délelőtt elkezdődött a Kossuth téren, ahol félárbocra engedték a nemzeti lobogót. Bemutatták a  Szent Korona installációt, mely Elekes Gyula tűzzománc művész alkotása, és a Rotary Club Székelyudvarhely megrendelésére készült. Mindezek után a Mindszenty téren, a szőgyéni emlékkeresztnél, majd ezt követően a Nemzeti Összetartozás terén folytatódott a megemlékezés. Tatára a a hét folyamán a határon túli magyar testvértelepülésekről is érkeztek delegációk, hogy együtt emlékezzenek. 

A Kossuth téren Bicskei Ibolya, a Magyarkanizsai Községi Tanács tagja, aki először járt Tatán kiemelte: - Az ünnep lényegét az általunk átélt közösségi élmény adja, s ez megerősít minket abban, hogy készen álljunk a változó világ kihívásaira. A Mindszenty téren Leboc Szabolcs, szőgyéni önkormányzati képviselő többek között arról beszélt, hogy Tata és Szőgyén kapcsolata egyedülálló, és a nemzeti érdekeinkért vállalt szolgálatunkkal együtt tovább erősíti a haza egységét. Végül, a Nemzeti Összetartozás terén Nagy László, Szováta helyi tanácsának tagja Fülöp László Zsolt polgármester üdvözlő sorait tolmácsolta, hangsúlyozva, hogy az elmúlt időszak korlátozásai sem tarthattak távol egymástól, s baráti kapcsolatunkat a június 4. alkalmából Tatára érkezett szovátai gyerekek csak tovább erősítik, kifejezve nemzeti egységünket.

A Nemzeti Összetartozás Emlékművénél, melyet Smídt Róbert szőgyéni fafaragó készített, Rigó Balázs mondott beszédet. Tata alpolgármestere így fogalmazott: - Ismét eltelt egy esztendő, s mi, a koronavírus járvány miatti korlátozások elmúltával immár valamennyi Kárpát-medencei testvértelepülésünkről érkezett nemzettársunkkal együtt újra eljöttünk ide, hogy megint emlékeztessük magunkat és másokat is arra, mi történt velünk 102 éve ezen a napon. 

Rigó Balázs, beszédében a magyarságot összetartó erőként említette a magyar nyelvet és az ezer évnél is ősibb magyar művészetet, mely az egyetemes európai műveltség határvonalait is kijelöli. Kiemelte, cselekvésre a jövőben is szükség lesz, és arról az éltető, megtartó munkáról beszélt, mely szőgyéni, szovátai, magyarkanizsai és tatai gyermekeket, fiatalokat és felnőtteket köt össze művészeti táborokban, kerékpártúrákon, közös könyvalkotáson, meseíráson, anyanyelvi és műveltségi vetélkedőkön, könyvbemutatókon, kiállításokon, koncerteken, sporteseményeken, cserkésztalálkozókon, közös imádságokon keresztül, és még számos olyan módon, ami a lelki kapcsot keresi, egy egységet, mely minden magyart összefűz. 

Ahogy írják, a megemlékezéseken közreműködött Nényei Zsombor, Galgóczy Csenge, szőgyéni, szovátai, magyarkanizsai és tatai versmondók hangfelvételről, a Kenderke Református Alapfokú Művészeti Iskola tanárai, Berényi Kornélia, Solecki Szilárd, a Vaszary János Általános Iskola Énekegyüttese és Tóth Dániel citerás, a Menner Bernát Zeneiskola Fúvószenekara Belső Máté vezénylésével, Tata és a Kárpát-medencei testvértelepüléseink cserkészei, a Tatai Szarkalábak, valamint a Tűzmalom Táncház táncosai és zenészei.