Érmes szarvasok a Gerecséből és a Vértesből: Szőlősön lőtték a legnagyobb bikát

A látványos eseményen részt vevő szakszemélyzetet és a meghívott vendégeket Györök Lajos vezérigazgató-helyettes köszöntötte. Kis Balázs vadgazdálkodási főelőadó részletes beszámolóban ismertette az idei trófeaszemle eredményeit. Az erdőgazdaság összesen mintegy 28 ezer 500 hektár kiterjedésű vadászterületén, az idei szarvasbőgésben szabad területen 83 bika került terítékre, illetve egyet sajnálatos módon elhullottan találtak.

A 84 bikából 25 a Dél-Vértesi, 23 a Gerecsei, 27 az Észak-Vértesi, 9 pedig a Síkvidéki Erdészeti Igazgatóság területén esett. Ezekből 22 kapott érmet a bírálaton, 12 lett bronz- és 10 ezüstérmes trófea. Megtudtuk, hogy az idei szarvasbőgés során fogadott vendégek mintegy fele magyar állampolgár. A külföldiek közül a német nyelvterületről érkezők voltak többségben, de megfordult a Vértesben olasz, spanyol és portugál vadász is. A legidősebb elejtett szarvas 10 éves, a legfiatalabb 3 éves volt. Az átlagos trófeatömeg 5,55 kg, ami 6 százados javulás a 2020-as adathoz képest.

Ebben az évben a Vérteserdő Zrt.-nél a legnagyobb trófeájú gímszarvasbika szeptember 10-én Vértesszőlős határában került terítékre, ahol a Gerecsei Erdészeti Igazgatóság fővadásza volt a kísérő. A 110 centi szárhosszúságú, páros tizennégyes, 9,59 kilogramm tömegű trófea a vadászati hatóság által elvégzett trófeabírálaton 205,92 nemzetközi pontot szerzett, így ezüstérmet kapott.

A terítékre kerülő vad testébe annak birtokba vételekor egyedi sorszámmal rendelkező azonosító jelet kell helyezni, magyarázta érdeklődésünkre a szakember. Ezután megtörténik az elsődleges vadhúsminősítés, amelyet az ehhez szükséges képesítéssel rendelkező hivatásos vadászok végeznek el. Az elejtett gímbikák testét a Vérteserdő Zrt. néhány napos hűtőkamrában történő tárolást követően vadhúsfeldolgozóknak értékesíti.

Hozzátette: a kifőzött trófeák bemutatása a bírálaton a vadászatra jogosultak – erdőgazdaságok, vadásztársaságok – kötelezettsége. A trófeabírálatot a megyei kormányhivatal szakemberei egységes szempontrendszer alapján végezték el, melynek során adatbázisban rögzítették minden agancs mérhető tulajdonságait, így a többi között a tömeget, az agancsszárak hosszát és körméreteit, az ágak számát. Az Országos Vadgazdálkodási Adattárból akár több évtizedre visszamenőleg is rendelkezésre állnak ezek az információk.

Kis Balázs megköszönte azoknak a kollégáknak a munkáját, akik közreműködtek közvetlenül a kísérésben, vagy a vadászatok adminisztratív feladataiból, a vendéglátás biztosításából vették ki a részüket, illetve a trófeaszemle előkészítéséről gondoskodtak. Emlékeztetett arra, hogy nem lehet mindent centivel mérni, táblázatba foglalni. A vadászélmény örök emlék marad, amit a vendégek és kísérőik közösen éltek meg ebben az esztendőben is a Vértesben, a Gerecsében vagy a Császári-dombság erdeiben.

A csalánosi bika elejtése

Az 1927-es szarvasbőgés során szintén Vértesszőlős környékén, a Csalánosban terítékre került egy nem kevesebb mint 12,70 kilogramm trófeatömegű szarvasgímbika. A nevezetes vadászatról és nagyapjáról, az akkori uradalmi erdőlegényről így ír Ruppert József, a Vérteserdő Zrt. nyugalmazott munkatársa visszaemlékezésében: gróf Esterházy Pál utasította Ruppert József erdőlegényt, hogy Fürstenberg herceget vezesse rá a bikára. Elérkezett 1927. szeptember 11-nek hajnala, amikor az erdőlegény által elkészített és elhelyezett vadászlesről a nappali pihenőhelyére, a Csalánosba visszaváltó, teheneket kísérő kapitális szarvasbikát Fürstenberg herceg elejtette. A kapitális méretű szarvasbikát zsigerelés után a vadászkocsira rakták, és a tatai Esterházy-uradalom kastélyának udvarán felravatalozták. A boldog elejtő lelkendezve sietett meghívójához megköszönni azt, hogy kedves meghívása és Diána kegye ilyen tekintélyt parancsoló méretű trófeához juttatta.