Kaméleonokkal, ezüstrókákkal, leguánokkal él az ácsi család

Évi mosolyogva nyit nekünk ajtót. Kutyája, Süti is megérkezik, helyet foglal a lábamnál, amíg beszélgetünk. A kis yorkshire terrier talán a „legátlagosabb” lakója a háznak. Éva, ahogy fogalmaz, kisgyermekkora óta „állatmániás”. Mindig volt valamilyen állata. Almásfüzitőn nőtt fel, első kedvence egy nyuszi volt, amit imádott.

Utána kutyáik voltak, az egyiket ő maga találta az utcán. A tacskó a Ladyke nevet kapta, de hamarosan jelentkeztek érte az eredeti gazdái. Mikor azonban látták, hogy a lány mennyire szereti az ebet, úgy döntöttek, az állatot neki ajándékozzák.

– A törött szárnyú madártól kezdve a sündisznóig mindent hazavittem – mondja Évi nevetve. – Nagyon örülhettek a szüleim. Nem sok minden változott: nálunk nem a gyerek, hanem anya mondja, hogy szeretnék valamilyen kisállatot.

Körülbelül tíz éve kezdett el gondolkozni azon, hogy szeretne egy kaméleont. Utána olvasott, mit eszik a hüllő, tudja-e biztosítani számára, amire szüksége van. Végül mégsem a kaméleon mellett döntöttek, hanem egy szakállas agáma mellett, ami már hét éve a családjuk tagja. A legtöbb idejét napozással tölti, de az ételre aktívan vadászik. Évi azt mondja, először nehéz volt megszokni az agáma étkezési szokásait, mert élő sáskát és csótányt fogyaszt. Két leguánt is tartanak, egy zöldet és egy kéket. Végül két párduckaméleont is beszereztek.

Cukormókusokat is vásárolt egy állatorvostól. A szakemberrel olyan jó viszonyt ápolnak, hogy sok állatát Évára bízza. Így kerültek egy időre a családhoz a cibetmacskafélék családjába tartozó petymegek. Az indiai sülnek a nyakát kellett Betadine-nal fertőtleníteni, Éva ezt is szívesen bevállalta. A párja masszív kifutót készített az állatnak, ezért sem értik, hogyan szökhetett ki a sül.

– Azonnal megosztottam a Facebook-oldalamon, amikor megláttam, hogy eltűnt – idézi fel Évi. – Az indiai sül nem egy megszokott állat, a külseje elsőre riasztó lehet, fontos volt, senki se ijedjen meg tőle, és ne bántsák. Sokan gondolják azt, hogy a sülök, ha veszélyben érzik magukat, kilövik a tüskéjüket. De ez nem igaz. A másik tév­hit, hogy kampós a tüskéjük, ami beleakad a bőrbe. A tüskéjüket elhullajtják néha, ebből fülbevalót, ékszereket készítek.

Egy ismerőse írt neki a sül eltűnésekor, hogy ismer egy győri hölgyet, akinek vadászkutyái vannak, nyomkeresésre is alkalmasak. Másnap kora reggel tárcsázta is Ponty Beatrix számát, aki pár órán belül a helyszínen volt a kutyáival, Lénával és Lalival. Az ebek megszagolták a sül lakóhelyét, majd a keresésére indultak. Végül a mellettük lévő szomszéd kertjében találták meg a kutyák a riadt állatot, ami egy sufniban rejtőzött el.

Évi büszkesége a két ezüstróka is. Sokan ezeket a négylábúakat haszonállatként, a bundájukért tartják. Itt azonban jó soruk van, rendszeresen oltják, féregtelenítik őket, még sétálni is járnak velük az utcában. Most tizenhárom sün is él a házban, az egyik süni ráadásul vemhes, méretei alapján minden pillanatban világra hozhatja a kicsinyeit.

Évi az ékszerkészítésben is ügyes, elhunyt kígyók gerincéből kreatív karkötőt készít. Ezek elkészítése azonban időigényes, hiszen a kígyógerincet ki kell főzni, majd hidrogén-peroxidban áztatni.

Bár már rengeteg különleges állat fordult meg náluk, Évi egy kígyó beszerzésén gondolkozik, míg párja inkább pókot tartana...

Évi az ékszerkészítésben is ügyes

Almát, répát és sütőtököt is jó étvággyal fogyaszt el a tüskés állat

Évi azt mondja, a sült leginkább egy nagy tengerimalachoz tudná hasonlítani. Ez a példány a kifutójában található csőben szeret elbújni, ide viszi magával kincseit, az almát, répát, sütőtököt. Az egyik helyi boltban mindig kérdezik, most éppen milyen állatnak vesz zöldséget, a répaszárat, zellerzöldet, reteklevelet félre is teszik neki.

Az indiai sülök Ázsia távol-keleti részéről és a Közel-Keletről származnak. Élőhelyük a szavannák és füves puszták, erdők, bozótosok és hegységek. A Himalájában 2400 méter magasságban is előfordulnak.

Testhossza 70–90 centiméter között mozog, de nagyobbnak látszik tüskeruhája miatt. A nyakától végig a hátán, hosszában durva, hátrasimuló görbe tüskékből álló sörénye van, melyet fel tud borzolni, a tüskék a háton fekete-fehér sávozásúak. A sül magányos életmódot folytat. Nappal a föld alatt, a maga kiásott folyosókban pihen, éjszaka aktív. Ilyenkor keresi táplálékát, amely különféle gyökerekből, kéregből, fák leveleiből áll. Téli álmot nem alszik, de hosszabb időt tölt a föld alatt, mint a nyári időszakban, és ilyenkor az egész napot átalussza.