inspiráció

2020.10.29. 14:00

A bajnai táj szerelmese lett a szobrász, melyet festményei hűen tükröznek

Lovász Zoltán eltökélt célja, hogy minél magasabb szintű legyen itthon az akvarell- festészet társadalmi elfogadottsága. A Bajnán élő szobrász-illusztrátorral az úgynevezett RIP-sorozatáról, valamint a közösségi házban látható alkotásairól és terveiről is beszélgettünk.

Walczer Patrik

Forrás: 24 Óra

Fotó: Walczer Patrik

– 1990-ben Gyermely felől érkeztünk meg a településre, amikor a volt juhhodály melletti éles kanyarban megpillantottam a felhőbe burkolódzott Őr-hegyet. Rögtön azt mondtam Ritának, a feleségemnek, hogy ide kell költöznünk – idézte fel Lovász Zoltán az életében meghatározónak számító pillanatot.

Már mintegy másfél évtizede éltek Bajnán, amikor a helyiek Szent Donát-szobrot szerettek volna állítani a Szőlőhegynél. Javasolta, hogy ne kőhalomra, hanem fűvel bevetett domboldalra helyezzék el az alkotást. A szobor helyére emelése után a helyiek tapsoltak, majd az egyik jelenlévő magához hívta a „bajnaiakat”, ami rosszul esett számára, ezért autóba ült és hazament.

– Kisvártatva megjelent a házunknál Pallagi Tibor polgármester és elhívott a tervezett átadóceremóniára. Ott a borbarátoktól bekeretezett emléklapot kaptam, mellyel hivatalosan elismertek bajnai polgárként. Rendkívül jólesett ez a kedves gesztus – mondta, majd hozzátette: azóta is nagyon jó kapcsolatot ápol a falubeliekkel.

Nyáron egy közeli kálváriánál a helyi hagyományőrző egyesület támogatásával és adományokból elvégezte a krisztusi kereszt renoválását, most pedig a stációk felújítását tervezi. Saját bevallása szerint időnként jó érzés követ faragni és mintázni, bár némiképp már eltávolodott a szakmától. Lovász Zoltán a Képzőművészeti Főiskola elvégzése után szobrász-restaurátorként tevékenykedett, majd illusztrátorként a reklámgrafikai iparban helyezkedett el. Munkái, megrendelései mellett szívesen hódol a festészetnek is, az akvarelltechnikát kimondottan kedveli.

Wetbrush nevű Facebook- oldalán tekinthetők meg az alkotásai, köztük az úgynevezett RIP-sorozata, melyben elhunyt ismert művészek, sportolók, a kulturális élet meghatározó személyiségei előtt tiszteleg emlékportrékkal. Első festménykiállításának a helyi közösségi ház adott otthont, az épület átadóünnepségén mutatták be műveit. Az alkotó már régóta szerette volna megmutatni a lakosoknak a helyi, illetve a környékbeli helyszíneket ábrázoló festményeit: a tárlaton több ismertebb bajnai utcakép, de néhány pusztamaróti és esztergomi kép is szerepelt. Lovász Zoltán a festmények kapcsán elmondta: számára nem a téma az első, hanem mindig az adott pillanat látványa fogja meg.

– Nem az vezérel, hogy lefessem a kastélyt vagy egy utcát, hanem hogy milyenek a fények és az árnyékok. Ilyenkor telefonnal megörökítem a látottakat, majd otthon összerakom a koncepciót. Törekszem arra, hogy ne csak egy kép készüljön, hanem annál valami több, jellemzőbb legyen arról a vidékről. Bajna esetében figyelek arra, hogy a képet szemlélők be tudják azonosítani a helyszínt, ez a település mindig kellő inspirációval lát el – tette hozzá az alkotó.

Idővel megtanulta azt is, hogy mit szeretne kiemelni a fotókból és „elmondani” a táj­ról. Úgy véli, a festészetben nem tudja megtagadni az illusztrátori vénáját, de ez nem baj, hiszen ez lett az ő védjegye.

– A kiállítás abból a szempontból is hasznos, hogy együtt, egységben láthatom eddigi munkáimat, ami óhatatlanul egyfajta számvetésre is késztet – tette hozzá.

Tervei között szerepel, hogy témaválasztásait szélesebbé, változatosabbá tegye, a modern urbanizált világ mellett, annak alkotóját, alakítóját, az embert is hangsúlyosabban jelenítse meg. Emellett pedig természetesen törekszik a fejlődésre is.

Tapasztalata szerint ezt a festészeti ágat itthon nem tartják olyan nagy becsben, mint külföldön, ezért szeretné, hogy minél nagyobb megbecsülést szerezzen a magyar akvarellfestészetnek.

Lovász Zoltán nagyon büszke három gyermekére

Lovász Zoltán győri általános iskolás évei után 1980–84 között a szegedi Tömörkény István Képző és Iparművészeti Szakközépiskolában tanult díszítő-szobrász szakon. Egy év sorkatonai szolgálat után 1985-ben került a budapesti Képzőművészeti Főiskola szobrász–restaurátor szakjára. 1990-ben diplomázott, mesterei Kő Pál és Szabó Péter voltak. Három gyermekük született. Legidősebb lánya Budapesten él, a diploma megszerzése után egy kozmetikai cégnél helyezkedett el, kampány és PR-menedzserként dolgozik influenszermarketing területen. Középső gyermeke szintén művészi pályára lépett, jelenleg a diplomamunkáján dolgozik a Magyar Képzőművészeti Egyetemen. Elkötelezett környezetvédő, alkotásaiban is tükrözi ezt a szemléletet. Legkisebb lánya a tudomány területén találta meg önmagát. A pécsi Tudományegyetem alap-, majd mesterszakra járt, jelenleg PhD-hallgató.

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a kemma.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában