Faunok, kerubok, igricek is megjelennek a tatai grafikus kiállításán

Megyénkből és az ország számos pontjáról érkeztek Esztergomba a közelmúltban Lévai Ádám grafikus kiállításának megnyitójára. Az érdeklődők között számos rokon, barát, ismerős és a Magyar Képzőművészeti Főiskolán egykori, az alkotóval közös évfolyamról származók is tiszteletüket tették a premieren.

A Rondella galériában megrendezett eseményen Atlasz Gábor festő, Lévai Ádám régi barátja méltatta az alkotót és új kiállítását. Beszédében többek között így fogalmazott: – Ádám nagy teremtő, mégpedig olyan értelemben, mint az alkimisták, vagy mint Lázár Ervin: lényeket tud fabrikálni, és összegyúrja a szellemet meg az anyagot, a lehetetlent láthatóvá teszi, és egy realitás lesz belőle. Nem tudom, hogy amikor ránk néz, akkor mit lát. Engem lát, vagy amit kiolvas belőlem? A gótika embere azt mondja, hogy ha becsukod a szemed, ott a valóság – mondta.

– Az impresszionista ellentétben azt mondja, hogy nyisd ki a szemed, és ott a valóság. Ez a harc, a kint és a bent, a léleknek a ki-be járkálása és harca Lévai Ádámnak szinte mindegyik munkáján ott van, és ez a formára és a tartalomra is vonatkozik nála. Nála a vonal balettezik, sőt olyan groteszk táncot jár és repüléseket csinál, hogy azonnal szimfóniáról van szó, tehát egy szimfonikus költemény, csak vizuálisan – magyarázta.

– Műveiről nekem a letisztult japán fametszetek, a pecsétnyomók, emblémák is eszembe jutottak, ahol ugyancsak megtalálhatók ezek a fonalrajzolatok. Ádámnál tehát folytonosan jelen van ez a kint és a bent játéka, és nála soha nem tudjuk, hogy mi volt előbb: a rajzoló vagy a rajz. Elképesztő, hogy a teremtő teremt, vagy a teremtett viszontteremti teremtőjét. Ez már visszakanyarodik az ősi világokba, a mítoszok világába, ahol faunok, mitikus alakok élnek. Ezek népesítik be Lévai Ádám rajzait − tette hozzá.

– A faun vagy a Frankenstein története a szellem erőterére utal, ahogy a közelben lévő főszékesegyház központi tere is ilyen. Itt, a Bazilikától nem messze egy többistenhit jelenik meg a Rondellában: faunok, kerubok, igricek, jokulátorok, színjátékosok sokasága. E két hitvilág: a szabadság és a nem szabados szabadság, ami máris egy aktuális „izmus” pofozkodásába visz el bennünket, anélkül, hogy túlaktualizálnánk kényes kérdéseket – hangoztatta.

Atlasz Gábor szerint a kiállítás képeinek megtekintői Lévai Ádám képeiben a másokkal és önmagukkal való viaskodást és kibékülést láthatják meg. A tárlat augusztus végéig tekinthető meg.

Életút

Az 1967-ben, Tatán született Lévai Ádám 1989-től 1996-ig tanult a Magyar Képzőművészeti Főiskolán, ahol diplomát is szerzett. Mesterei Eszik Alajos, Kocsis Imre és Kőnig Róbert voltak. 1994-től állít ki, az első időkben főleg szülővárosában, illetve Budapesten, Bécsben, Tatabányán, később Hollandiában, Franciaországban is. A 90-es években több csoportos kiállításon is részt vett, elsősorban országos biennálékon. Elismerései között a Diplomakiállítás nívódíja, Barcsay Jenő-díj, Nyergesi János-ösztöndíj, Hommage á Vaszary János pályázat II. díja és Magyar Grafikáért díj szerepel.