Bárki átélhette a K2-t meghódító Suhajda Szilárd expedícióját

– Nagyon örülök, hogy ilyen sokan eljöttek. Remélem, mindenki hozott magával hátizsákot és sátrat, ugyanis 8000 méter fölé, egy igen komoly túrára fogunk menni. Suhajda Szilárd lesz a kalauzunk – harangozta be a beszélgetést Sinkó Gyula moderátor, aki elsőként esztergomi kötődéséről kérdezte beszélgetőtársát.

Suhajda Szilárd elmondta, bár az Alföldön született, Esztergomba költözésével nem csak egy új közegbe érkezett, hanem megismerkedett egy helyi túracsapattal, akikkel bejárta a Kárpátok és az Alpok magasabb csúcsait. Véleménye szerint a hegyeket járva egyre inkább kialakult benne egy vágy, amely odáig vezetett, hogy 2012-ben részt vett az első ázsiai expedícióján.

– Tizenöt évet éltem Esztergomban, a főiskola elvégzésével egy helyi iskolában tanítottam. Jó érzéssel járok vissza és a Pilis is kedves hely számomra, azóta is ugyanolyan gyermeki örömmel indulok útnak a hegység területén – mondta.

Az idei expedíció kapcsán kitért az akklimatizáció fontosságára is. Szerencsésnek vallja magát, hiszen vannak, akik már 2000 méter magasan rosszul érzik magukat, ugyanakkor az ő szervezete rendkívül jól reagál a magashegyi körülményekre.

– 2004-ben a K2 melletti csúcsot másztam meg, amikor is dísz­páholyból gyönyörködhettem a föld 2. legmagasabb csúcsában. Elhatároztam, hogy visszatérek – mondta az expedíciós csapat tagja, aki 2015-ben és 2016-ban is megpróbált feljutni az alpinizmus jelképeként aposztrofált hegyre.

Suhajda Szilárd ismertette, hogy egy nemzetközileg is ismert hegymászó szerint olyan körülmények uralkodtak idén nyáron a K2-őn, amilyeneket legalább húsz éve nem tapasztalt. Többek között ennek köszönhető, hogy a magyar csapat sikerrel vette az akadályokat.

A pakisztáni fővárosból két hét alatt értek el a hegy lábához, az utolsó falutól pedig hordárok segítségével vitték tovább felszereléseiket. Ismertette, hogy sokan az alaptábort egy „fesztiválhelyszínként” képzelik el, ugyanakkor nagyon szerény körülmények várták ott őket.

Beszéde közben fényképeket is levetített, illetve bemutatta azt is, hogyan tisztálkodtak a magashegyi terepen. Elmondta, hogy a csúcsra több útvonal is vezet, de az úgynevezett „normál” utak azok, melyeken végighaladva az első megmászók elérték a K2-t.

– A csúcsmászás úgy zajlott, hogy az alaptáborból közvetlenül felmentünk a 6700 méteren található kettes táborba, majd egy éjszakát követően a 7400 méteren lévő hármas állomáshelyre. Itt észleltük, hogy társam, Klein Dávid egyre rosszabb egészségügyi állapotban van. Nem akarta minimalizálni az esélyeim, ezért úgy döntött, hogy visszafordul, én pedig továbbhaladtam a négyes tábor felé – idézte fel a kalandot.

Suhajda Szilárd elmondta, hogy a csúcsra több mint 15 óra alatt ért fel és útközben álomszerű állapotba került. Olykor azt képzelte, hogy egy másik csúcson jár, egy következő pillanatban úgy vélte, oroszul beszél. Társa azonban rádión keresztül segítette őt, így végül első magyarként július 25-én felért a 8611 méter magas csúcsra, így sikerrel zárult az expedíció.

Régi barátok

A hegymászó fotóin keresztül bepillantást nyerhettünk abba is, hogy milyen az élet Pakisztánban. Megjegyezte, hogy bár a nyugati határon gyakran ropognak a fegyverek, ők egyáltalán nem érezték magukat veszélyben. A hegymászókat egyáltalán nem fogadják ellenségesen, sőt, az útvonalak nyomába eső településeken régi barátként köszöntik a messzi földről érkezett kalandorokat. Az egyik helyi férfi, akit csak Gulámként mutatott be Suhajda Szilárd, a születésnapja alkalmából még egy tortával is meglepte a magyar hegymászót. Az ünnepi süteményt még egy felirat is díszítette, amely bár olvashatatlan volt, Suhajda Szilárd tudta, hogy mit jelenthet. Ennek ellenére megkérdezte a férfit, aki csak annyit mondott: bár nem tud írni, de mindenképpen szeretett volna kedveskedni neki, ezért írt rá egy köszöntéssel kapcsolatos mondatot. A hegymászó egyébként azt is elmondta, hogy voltak, akik régi ismerősként üdvözölték, egy helyi lakos minden évben átölelve fogadja őt. – Egymás nevére sosem emlékszünk, de ez nem számít – mondta.