A dió legádázabb kártevője a tengerentúlról érkezett

Kocs határában található egy 15 éves, 26 hektáros dióültetvény, amely a Hilltop Neszmély Zrt. tulajdonában van. Ennek a területnek a szakmai felügyeletét Csicsai Frigyes növényvédő szakmérnök, kertészmérnök látja el. Tőle érdeklődtünk azokról a betegségekről, amelyek súlyosan károsíthatják a diót.

Miként védjük meg diófáinkat?

A dió nagy lombkoronával rendelkező gyümölcsfajunk. Ez leszűkíti a vegyszeres növényvédelem kivitelezhetőségét, így a megelőzésre törekedjünk. A beteg diókat folyamatosan össze kell szedni, ahogy a gazda észleli a fán vagy a lehullott termésen. Ezzel csökkenthető az áttelelő nyüvek száma. További lehetőséget kínál, ha a fa környékén a földet úgynevezett agroszövettel terítik le. Ha nincs lehetőség talajtakarásra, fel kell tárcsázni, vagy ásni a fa alatti területet, hogy a téli fagyok tovább gyéríthessék az áttelelő bábok mennyiségét. Ám ezek az eljárások sem eredményeznek százszázalékos megoldást. A védekezés lehetőségeihez visszakanyarodva, mindenképpen érdemes megkérdezni egy szakembert, milyen megoldásokat tudna még javasolni vegyszeres, illetve egyéb alternatív növényvédelmi megoldások alkalmazására.

– A nagyközönség által ismert és szeretett dió az a héjas gyümölcs, amelynek a magbelét fogyasztjuk – mondta a szakember. – Ahhoz, hogy minőségi, tetszetős küllemű termést kapjuk, a vegetáció során mindent meg kell tenni, hogy ne fertőződjön a zöld kupacsa. Ez nyílik fel ősszel, és hullnak ki a szép, egészséges, barna maghéjú diók. Legalábbis ez a cél, de olykor vegyszeres növényvédelmet is be kell vetni, hogy megállítsuk a főbb kórokozókat és kártevőket.

A diónak több kórokozója és kártevője van. Nem mindegyik hatására feketedik be a dió buroklevele, de mind hatással van a termés mennyiségére és minőségére. A burok befeketedéséért azonban két kórokozó a felelős. A dió xanthomonasos, illetve gnomóniás betegsége. Ezen túl pedig egy kártevő, a dióburokfúró légy.

– A xanthomonasos betegséget baktérium okozza, amely kora tavasszal, rügyfakadás után már képes megfertőzni a virágzatot – magyarázta Csicsai Frigyes. – A gazdasági kárt elsősorban a nő virágok fertőzése okozza, aminek korai terméshullás a következménye. De a kórokozó egész évben jelen van az ültetvényben, és nemcsak a virágokat, hanem a nyílt seben, a fatestbe kerülve a szállítószöveteket is pusztítja. Büdös baktériumnyálkát hagy maga után, és innen folyamatosan visszafertőzheti a tavaszi virágzást.

A gnomóniás betegség tavasztól az egész vegetáció ideje alatt fertőző gombafaj. Mind a termést, mind a lombozatot károsítja. Kártétel mértékétől függően részleges vagy teljes kupacsrászáradást eredményez, és a magbelet is megfertőzi, így ehetetlenné teszi a dióbelet. Az almamoly, úgynevezett két nemzedékes kártevő. A második „generációja” károsítja a diót. A megtámadott termésekbe berág a hernyó, és a magbelet fogyasztja. Ürülékével és szövedékkel teszi fogyasztásra alkalmatlanná a termést.

– A legújabb és jelenleg a legveszélyesebb dió kártevő a dióburokfúró légy a tengerentúlról érkezett – emelte ki az ültetvény szakmai vezetője. – A klímaváltozás miatt egyre jobban megtalálta életterét hazánkban is. Így napjainkra már az egész országban lassan, fokozatosan megjelent. Manapság pedig az összes szórványban és ültetvényben található diófát károsítja. A legyek megjelenésére júniustól lehet számítani. Június elejétől szeptember elejéig csapdázhatók az imágók. A kifejlett egyedek hosszan aktívak, akár negyven napig is elélnek.

Egy nőstény több száz petét rak a termések zöld burka alá. A nyüvek három–öt hét alatt fejlődnek ki. Ezt követően kirágják magukat a termésből, majd lehullanak a földre és a talajban telelnek báb alakban. A következő évben a fák alól fertőznek vissza.

– A kártételek az éghajlattal is összefüggenek, mert a dióburokfúró légy is ki van téve az időjárás szeszélyének – fogalmazott a növényvédő szakmérnök. – Az elmúlt évek meleg, száraz őszei kedveztek a rovar késői fertőzéseinek. Ezért, és a nyár végi, kora őszi esők elmaradása miatt is késik a dió kupacsának repedése, tíz–tizennégy napot. Ennek következtében több termés fertőződik, csökkentve az amúgy is szegényes hozamokat. Az állat, de a többi betegséget okozó kártevő és kórokozó ellen is a megelőzés a legfontosabb. A beteg és száraz növényi részeket el kell távolítani, a lehullott lombot összeszedni.

Csicsai Frigyes azt is elmondta lapunknak: a tavaszi hideg, esős időjárás miatt gyengébb volt a virágkötés, bár ezt a nyár jó, közepes csapadékának köszönhetően a fák nagyobb termésmérettel kompenzálták.

– Bizakodó vagyok a termésmennyiségeket illetően – jegyezte meg a szakmai vezető. – A dió szedésének most van itt az ideje, mivel szeptember közepétől nyílnak fel az első kupacsok. A szokásosnál szárazabb ősz miatt egy kis késés figyelhető meg a termés hullásának kezdetében, de még várható eső, mely felgyorsíthatja a folyamatokat. Az általunk felszedett diót egyébként szárítjuk és válogatjuk, majd kereskedőkön keresztül héjas formában értékesítjük nyugati piacokon, illetve a hazai boltokba tisztítva kerül.