13 ezres nézősereg előtt is játszott már Dunaszentmiklós kedvenc harmonikása

Herczog Ricsi neve sok zenekedvelő megyei számára ismerős lehet, hiszen számtalan buliban teremt jó hangulatot harmonikájával. Ricsi gyermekkora óta szívja magába a harmonikázás minden csínját-bínját. Ez olyan jól sikerült neki az évek során, hogy több hírességgel zenélt már közösen és lépett már fel tízezres közönség előtt is. Hamarosan saját CD-je is megjelenik. Munkásságáról és élményeiről mesélt nekünk.

– Honnan jön a zene iránti szeretete és miért pont a harmonika?

– Már az óvodában mindig mondták, hogy az asztalon járt a kezem, mindig amikor zenét hallottam, akkor először a jobb kezem utána pedig már a bal kezem is járt. Ez úgy alakult ki, hogy annak idején hallottam a nagybátyámat, Herczog Endrét zenélni, Tatán, Mosonmagyaróváron, Pesten, Ausztriában, éppen amerre játszott és nagyon megfogott a hangszer hangja. Volt egy kedvenc színem a türkiz zöld, pont amilyen színű harmonikája volt a nagybátyámnak. Akkor elhatároztam, hogy ha egyszer azt harmonikát megkaphatom, akkor harmonikás leszek és ő megígérte nekem, hogy az enyém lesz.

Mikor harmonikázni szerettem volna tanulni, először nem engedték a szüleim, mert azt mondták, hogy túl nehéz és gerincferdülésem lesz tőle. Így hát annak idején Illés Feri bácsinál kezdtem el furulyázni, majd utána szintetizátoroztam két évet. Ezzel párhuzamosan, 2007-ben kezdtem el harmonikán tanulni Denemiv Oxana tanárnőnél, akinek a mai napig nagyon sok mindent köszönhetek. Tizenegy éven keresztül jártam hozzá harmonika órákra. Mikor választás elé kerültem, hogy szintetizátor vagy harmonika, akkor édesapám tanácsára végül a harmonika mellett döntöttem.

– Van példaképe a szakmában, aki ebbe az irányba mozdította el?

– Természetesen. Már gyerekkoromban is nagyon sok sváb, illetve Oberkrainer zenét hallgattam. Akármikor hazaértem az iskolából első dolgom volt zenét kapcsolni akár CD-ről vagy internetről. Már akkor a kedvenc zenekarom volt a Die Grazer Spatzen. Ott játszott egy Mario Pfisterer nevű harmonikás, aki világéletemben a példaképem volt, így nem csak ő, hanem a hangszere is. Egy évvel ezelőtt volt szerencsém az egyik harmonikáját megvásárolnom és erre nagyon büszke vagyok.

– Nem mondhatnánk, hogy a legkönnyebben tanulható hangszert választotta.

– Butaság lenne azt mondani, hogy a saját hangszer a legnehezebb, amin meg lehet tanulni játszani. Mindig is úgy gondoltam, hogy a cimbalom amin a legnehezebb megtanulni. Valóban a harmonika sem a legkönnyebbek közé tartozó, de véleményem szerint megfelelő odafigyeléssel és felkészültséggel, idővel elsajátítható.

– Mondhatjuk, hogy ismertebb név már a szakmában, hogyan forrta ki magát ez a karrier?

– Annak idején 2010-ben Sárközi Jenő és Harmados Oszkár kérésére bekerültem egy vértestolnai zenekarba, aminek az volt a neve, hogy Freunde Kapelle. Tizenhárom éves koromban bizalmat szavaztak nekem, akkor játszottam életem első szilveszteri bálját nyolc órán keresztül harmonikával és szintetizátorral. Onnantól kezdve aztán beindult a történet. Több zenekarban játszottam azóta, illetve szólóban is. Zenélés hozta a zenélést, ismeretség pedig az ismertséget.

– Ha jól tudom, fellépett tehetségkutatóban is.

– Valóban, 2016-ban és 2017-ben megpróbálkoztam egy tehetségkutató műsorral, méghozzá a Virtuózokkal. Mind a két alkalommal az élő adás előtti fordulóig sikerült eljutnom.

– Számos helyre hívják zenélni, mostanában sokat játszik Tatán a Bacon Burgerben, meséljen erről egy kicsit.

– Hála Istennek a számok egyre nőnek. Zenekari és a szóló zenéléseimet összevéve körülbelül 70-75 bulit játszok most évente, ami nekem nagyon optimális és nagyon szeretem csinálni. Valóban többször játszom a tatai Bacon Burgerban. Havi két alkalommal zenélek náluk és le a kalappal Csicsai Csaba tulajdonos előtt, mint szervező hiszen mindenhez tartja magát és ehhez nyilván én is így teszem hozzá a zenét.

– Van stílus, műfaj, ami kifejezetten a kedvence, vagy szívesen játszik mindent, amit a közönsége kér?

– Általában amit a közönség kér és hogy ha tudom, akkor nagyon szívesen eljátszom. Az abszolút kedvenc stílus az az Oberkrainer, amit nagyon-nagyon szeretek játszani, de nem határolódom el a magyar örökzöldektől sem.

– Van olyan fellépés vagy közös éneklés hírességgel, amire igazán büszke és örök emlék?

– Egyértelműen a legnagyobb élményem az volt, amikor Galambos Lajossal és zenekarával felléphettem a Mulat az Aréna eseményen a Papp László Budapest Sportarénában, ahol 12-13 ezer ember előtt játszhattam nem is egy alkalommal. Szerencsére több nagy névvel dolgozhattam már együtt a szakmában, mint például Kiss Attilával, művésznevén ismert Csocsesszal.

Két héttel ezelőtt ért az egyik legnagyobb pozitív élmény, amikor számomra a legkedvesebb előadómmal, Balázs Fecóval Günthner napon válthattam pár mondatot, amely nagyon érdekes és értékes is volt a jövőmmel kapcsolatban. Ennek majd folytatása is lesz egy következő találkozás alkalmával Budapesten.

– Mik a hosszútávú tervei?

– Az álmom az, hogy megélhessek a zenélésből és jól érezzem magam abban, amit csinálok. Azt már büszkén mondhatom, hogy remekül érzem magam a ebben a közegben, azonban megélhetési szintről még nem beszélhetünk. De bízom abban, hogy ez a jövőben megvalósulhat és abból élhetek, amit jókedvűen és szeretettel csinálok. Két-három hónap múlva fog érkezni első saját CD-m, melyet Godó Zoltánnal és Godó Péterrel közösen készítünk. Ez egy saját szóló lemez lesz, amin a magyar örökzöld zenék nagy számban fognak szerepelni, de a további titkokról majd kicsit később.

– Mikor hallhatják játszani legközelebb a rajongók?

– Legközelebb szeptember 14-én a Schwab’N’roll hat tagú zenekarral fogok fellépni Sárisápon egy sváb bálon. Szólófellépésem pedig október 5-én lesz Tatán, a Pletycafésecben az Októberfesten, ahol éjféltől fogom húzni a talpalávalót.