Harmicegy éve repül és menyéttel is utazott már a rekorder pilótanő

Szilágyi Márta nemrég női kétüléses vitorlázórepülő rekordot döntött repülőtársával, Ábrok Ágnessel. A klub tagja és társa egy Janus C típusú vitorlázógéppel 431,6 kilométert repültek „szabad táv” kategóriában. A pilótanővel természetesen az esztergomi Aero Clubban találkozunk egy kissé szeles napon. Sajnos így a repülés elmarad, de annál többet beszélgetünk a mosolygós repülőssel.

NÉVJEGY

Szilágyi Márta Nyergesújfalun született. Dobó Katalin Gimnázium után a Budapesti Műszaki Egyetemre ment, ahol építészként végzett. Jelenleg is építészként dolgozik mint egyéni vállalkozó Esztergomban. Esztergom-Kertvárosban él. 1988-ban, középiskolásként kezdte a repülést, szenvedélye mai napig tart.

– Előző nap már 300 kilométert repültünk, ez volt a bemelegítés. – kezdi a pilótanő – A versenyen 500 km-t kellett volna repülni, ez volt a versenyfeladat. Tudtuk, ha ezt végigrepüljük, akkor rekordot döntünk. Aznap az 500-ból végül is a 431,6 kilométert tudtuk megrepülni. Így is terepen szálltunk le, nem sikerült visszamenni a bázisra. Összesen 6 óra 49 percet repültünk.

Hat óra egyben, levegőben? Erről azért eszembe jutnak prózai problémák...

Igen, igen, például az evés, mosdó. Előbbit könnyen megoldjuk, bár kevesebbet eszünk, mintha nem repülnénk. Italos flakon pedig befér az ülésünk mellé. Hát a mosdó...Nos, a fiú pilóták könnyen megoldják: egy flakon segítségét hívják. A nők pedig...De ez maradjon a mi titkunk...

Miben áll a csapatmunka?

Sokszor voltunk a levegőben egymás mellett más repülőkkel. Egyikőnk vezetett, a másikunk pedig a többi repülőt figyelte, hogy ki hol van éppen. Folyamatosan kommunikálnunk kellett egymással, hogy most innen jönnek, jobbról, balról. A döntéseket mindig közösen hoztuk: mikor hagyjuk ott az emelést, merre menjünk tovább. A terepkiválasztás is közös döntés eredménye volt.

Azt nem tudom elképzelni, milyen amikor egy helyen több repülő is van.

Hú, hát az idegtépő! Persze minden repülőben van műszer, amiben látjuk: hol vannak gépek, és jelez is a gép, már 50-100 méteres távolságra is. A gép figyelmeztet, de nekünk kell nézni, hogy hol jár, és hogyan védjük ki az ütközést.

Balesete volt valaha?

Egyszer igen csörlő üzemű felszállás közben. Ez az, amikor egy gép kötéllel húzza fel a gépet. Leállt az a gép, ami húzott minket. Nem megfelelő szögben voltam, túl későn reagáltam. A gépet már nem tudtam irányítani, és letottyantam gépestül a földre. Egy picit sérültem, de nem volt vészes. Szerencsére levegőben nem történt még baj.

Mikor kezdődött a repülős szenvedély?

1988-ban kezdtem. A régi Magyar Honvédelmi Szövetség (MHSZ – sport és szabadidős tevékenységeket szervező országos félkatonai szervezet volt 1948 és 1990 között – a szerk.) idején fiatalok között toboroztak repülni. Gimnazista voltam, a tanuláson kívül nem volt más elfoglaltságunk, és a barátnőmmel megláttuk a hirdetést, és eljöttünk kipróbálni. A barátnőm két évig maradt, én viszont azóta is csinálom. Anyukám először azt mondta: szó sem lehet róla, apukám azonban támogatott. Aztán szép lassan édesanyám is elfogadta.

A repülésben is vannak elérhető szintek.

Igen, vizsgafokozatok vannak. Az első a B vizsga, amikor először repül a tanuló oktató nélkül egy kört. A második a C, ekkor már 10-15 percig kell egyedül repülni. A következő, D szint egy nagyobb lépés. Itt 50 kilométer távot, 5 óra időtartamot és ezer méter magasságot kell emelkedni. Ez a legnehezebb, a hármat külön kell teljesíteni. Aztán jöhet az E szint, ahol 300 kilométert kell repülni, és 3000 méter magasságig szükséges emelkedni. Jómagam eddig jutottam egyébként, a magasságot nem sikerült megrepülnöm. A legutolsó, egyben tényleg nagy kihívás az F szint, 500 kilométerrel és 5000 méter magassággal kell teljesíteni.

Melyik szintet „ugrotta meg” a legnehezebben?

A D vizsga lett meg később, az öt óra megrepülése volt nehéz. Amikor először próbáltam, elkövettem egy hibát. Kimentem a Gete-hegy fölé, és nagyon elmerültem. Látszott, hogy nem fogok visszaérni. Ki kellett néznem egy terepet, ahol landolhatok. Helyi repülésen nem szabad ilyet, gyakorlatom sem volt. A gyógyszergyár mellett egy mezőgazdasági területre landoltam. Meg is ijedtek, hogy eltűntem. Ez után letiltottak a repülésről két hétre. Ki kellett járnom ugyanúgy, de „büntetésből” gépet tologattam, hogy jól átgondoljam, mit is csináltam. Persze megdicsértek, ahogy a terepre szállást megoldottam. De a szabály az szabály.

Volt kifejezetten emlékezetes repülés?

Egyik repülésemnél épp 1700 méteres magasságban siklottam egyedül, amikor az ölemben megjelent egy menyét. Azért az a szituáció elképzelhető, mennyire meglepő. Átfutott az agyamon, hogy mi van, ha megharap. A kis állat is nagyon meg volt szeppenve. Elkezdett jönni-menni. A rádión próbáltam segítséget kérni. Az irányítók annyit mondtak: dobjam ki.

Végül megmenekült az állat és Ön is?

Igen, persze. Nem dobtam ki. Visszafordultunk és sikeresen földet értünk mindketten. Leszállás után a kisállat elszaladt.

Most egy rekorddöntés volt. Mi jön ez után?

Itthon is folytatom a repülést, oktatok, szeretnék még távokat repülni, aztán a legmagasabb vizsgaszint, az F megugrása a célom.

Mit javasol annak, aki repülni szeretne elkezdeni?

Jöjjön ki hozzánk, és próbálja ki. Akkor már eldől: tetszik-e neki a magasság.