mentőakció

2019.01.13. 09:59

A tatabányai horrorkecske teljes története a barátkozástól a Somogyba „költözésig”

A Turul környékének sztárja, a horrorisztikus fotók ikonikus szereplője, vagyis Meki, az óriás bakkecske több évnyi árvaság után Siófokon talált új otthonra.

Kemma.hu

Igazi sztár még évekkel ezelőtt lett Tatabánya horrorkecskéje, de azóta is többen látták a Turul környékén élő óriási állatot, amely most Somogy megyébe, egész pontosan a Siófok mellett működő Dharma lómenhely és nemzetközi ifjúsági táborba került. Az állatmentő farmra kalandos körülmények között szállították el a kecskét, de mindehhez egy elkötelezett tatabányai állatbarát, nevezetesen Budai Csaba majd’ két éves gondoskodása is kellett. Ő maga mesélte el a nem mindennapi barátságuk és mentés történetét.

Meki ikonikus fotója

– Cirka másfél évvel ezelőtt, 2017 telén találkoztam vele először, amikor kutyáimmal épp a Szelim barlangból jöttünk kifelé az alsó ösvényen. Már menet közben nyugtalanok voltak, de akkor ennek nem tulajdonítottam jelentőséget. Ahogy kikanyarodtunk az ösvényről a lépcsőre, mindhárom kutyám megugrott és a lejtőn lefele elrohantak. Két kutyám viszonylag gyorsan visszatért, de a harmadik nem, így elindultam utána, hogy megkeressem – kezdte Csaba, akitől azt is megtudtuk, hogy miután kutyáját beérte, előbb egy vaddisznót látott, amit az eb ugatott a szikla tetején, majd onnan leereszkedve a házak mellett szembetalálkozott a bakkecskével, Mekivel.

„Elég félelmetesnek tűnt elsőre. Kutyám grabancát jól megmarkolva, tisztes körben igyekeztünk kikerülni, majd miután visszaértem másik két kutyámhoz, hazamentünk.”

– idézte fel az első találkozást Csaba, akit nem hagyott nyugodni a dolog, és káposztával, banánnal felszerelkezve visszament a kecskéhez. A zöldség és a gyümölcs jó ötletnek bizonyult, ugyanis a szelíd, de bizalmatlan állat végül a kezéből elfogadta az élelmet. Csaba is megtudta azt, amiről mi is beszámoltunk anno: a gazdája meghalt, és ő évek óta a vadonban él. A háznál, amelynek kerítése mellett találkoztak először, egy nőstény kecske miatt járt vissza rendszeresen Meki. Csaba ezután rendszeresen visszajárt etetni, két okból is.

– Egyrészt, mert megsajnáltam és főleg télen eléggé szűkösek a táplálkozási lehetőségei, másrészt pedig próbáltam jobb kapcsolatot kialakítani vele, hátha sikerül segítséget találnom neki és akkor ez jól jöhet – magyarázta a férfi, és mint most kiderült, bizony jól is jött. Azt is elárulta, hogy tapasztalatai szerint a közhiedelemmel ellentétben káposztát nem annyira érdemes adni a kecskéknek, mert felfújja őket, így áttértek répára, almára és banánra. Aztán a nagy találkozás utáni első tavasz beálltával már akadt zöldelesége elég, így az etetés inkább a kapcsolatépítést szolgálta. Persze közben azért voltak izgalmas pillanatok. Mindennek ellenére Csaba nem tett le róla, hogy gazdát és új helyet találjon a baknak.

Látványosan fejezte ki nemtetszését az állat

Csabát eleinte mindenki próbálta lebeszélni arról, hogy a kecskével foglalkozzon, mondván, egy bak senkinek se kell, mert egy elég belőle. Aztán kiderült, hogy a problémát nem annyira az elhelyezés fogja jelenteni, inkább a befogás és a szállítás. Ráadásul Mekinek volt egy finoman szólva látványos, de még inkább ijesztő „mutatványa” is: ha valami nem tetszett neki, elég hatásosan tudta kifejezni nem tetszését. A feje leszegésével és két hátsó lábára ágaskodással.

– Az első ilyen mutatványát akkor adta elő, amikor épp előtte guggoltam és etettem. Az ütő is megállt bennem, azt hittem, mindjárt agyontapos. Idővel hozzászoktam ehhez és rájöttem, hogy ez inkább színjáték mint valós fenyegetés – idézte fel Csaba, aki állatvédő ismerősökön keresztül próbált segítséget szerezni a befogáshoz. Kapott is pár ígéretet, de ezek valahogy mind ígéretek maradtak, miután kiderült, hogy nem egy kistermetű, aranyos kecskéről van szó. A szállítás is hasonlóan problémásnak tűnt, mert azért féltik az emberek a járművüket, hogy egy ekkora szarvval rendelkező félvad kecske kárt tesz benne. Eltelt egy év és eléggé kilátástalannak tűnt, hogy Mekit valaha is be fogják tudni fogni.

– Ismét beköszöntött a tél, és mivel megint táplálék szűkében volt, utánaérdeklődtem, mivel lenne érdemes etetni. Elsősorban szalmát és szénát javasoltak, de ennek kisbálás beszerzése és tömblakásbeli raktározása elég kilátástalan feladatnak bizonyult, így egy kecskés ismerős javaslatára árpa/zab/kukorica keverékkel való etetés mellett döntöttem – folytatta a történetet Csaba, aki nem sokkal sokkal később arra is rájött, hogy Mekinek nemcsak a termete, de a bendője is óriási.

Az alapanyagok beszerzése után egy OBI-s műanyag vödörben összekevert körülbelül 6-7 liternyi eleséget, majd azt felvitte Mekinek, mondván, hogy majd eszik belőle annyit amennyi jól esik. Meki gyakorlatilag be is termelte az egészet, ő pedig elégedetten konstatálta, hogy biztos nagyon éhes volt már.

– Hazaérve el is újságoltam ismerősömnek, hogy milyen jóízűen fogyasztotta a 6-7 liter takarmányt, mire ismerősöm megdöbbenve közölte, hogy annyit nem szabad adni neki, maximum 2-3 litert, mert felfúvódhat és elpusztul. Másnap reggel pánikban mentem vissza, fontolgatva, hogy milyen állatorvost hívjak, de szerencsére erre nem volt szükség, mert Meki gond nélkül megbirkózott a nagyobb mennyiséggel is – részletezte Csaba.

Felgyorsultak az események

Így jutottunk el az idei év elejéhez, amikor a kecske legjobb barátja egy ismerősével beszélgetett a bakról, és arról, hogy reménytelennek tűnik a befogása és elszállítása. Ő kérdezte, hogy a dharmás ismerőseinél ne érdeklődjön-e utána a témának. Innen felgyorsultak az események, miközben elvileg már lett volna helye Mekinek.

– Nemsokára szólt ismerősöm, hogy lépjek kapcsolatba Czinkóczky Csabával (az állatfarm tulajdonosa – a szerk.). Még aznap megbeszéltük, hogy mit lehet tudni Mekiről, milyenek a körülményei és megegyeztünk a január 12-i napban, hogy megpróbáljuk befogni. Persze ezután elkezdett esni a hó, így kérdeztem Csabát, hogy ne halasszuk-e el a befogást, mert a Turul alatti utcában elég nehéz ilyenkor a közlekedés. Ő biztosított róla, hogy ez nekik nem okoz gondot, 4 kerék meghajtású terepjáróval és láncos gumikkal jönnek – folytatta a történetet Budai Csaba, aki Czinkóczyval és a népes mentősereggel (köztük állatorvossal, újságírókkal) indult a hegyre szombat reggel. Kisebb kavarodás, majd a jó útvonal megtalálása után újabb nehézségekkel kellett szembenézniük.

– Az autópálya alatt áthaladva és balra fordulva jött az első húzósabb kaptató, amin sikerült is elakadnunk. Visszatolattunk, lekapcsoltuk a lószállító utánfutót és azt hátrahagyva csak a terepjáróval mentünk tovább. Mivel a hátrahagyott utánfutó elállta az utat, a mögöttünk jövők már csak gyalog tudtak utánunk jönni. Amikor odaértünk a kanyarhoz aminek közelében volt Meki törzshelye, láttuk, hogy Meki már ott állt az út mellett. Ez tőle eléggé szokatlan volt, mert eddig mindig fent a kert mellett tanyázott amikor arra jártam – idézte fel az érkezés pillanatait Budai Csaba, aki a csapattal körülbelül 50 méterrel feljebb állt meg, hogy a kiszálló emberek ne riasszák el az állatot. Nos, annyira nem ijedt meg, hogy pár perc téblábolás után elindult feléjük. Eközben azonban az állatorvos például még fel sem ért.

Csaba indult el felé, Meki pedig a hátizsákja iránt kezdett érdeklődni, hiszen azt már tudta, hogy abban szokott lenni az élelem. a férfi a kezéből etette, majd Czinkóczy is csatlakozott hozzájuk, egy vödör kukorica társaságában.

Óriási küzdelemben fogták le

– Par percig csak etettük, mert az elején így is megriadt a hirtelen mozdulatoktól, de egyszer csak Csaba megragadta a szarvát, én pedig besegítettem a lefogásba. Csaba kiabált a többieknek, hogy jöjjenek gyorsan segíteni, mert Meki nagyon jó erőben volt és ha kiszabadul, akkor esélytelen, hogy újra megfogjuk. Szegény Mekit maga alá temette 4-5 ember, majd az oldalára fordítottuk és a lábai össze lettek kötözve, nehogy egy rúgással kárt tegyen valakiben. Mivel az állatorvos még mindig nem ért oda, Csaba úgy döntött, hogy megpróbáljuk betenni a terepjáró hátuljába – részletezte Budai.

Persze ez az ötlet sem volt olyan egyszerű, ugyanis ott addig egy nőstény kecske utazott, hogy ha a kajával nem sikerült, akkor talán a lány kecske segítségével befoghatják Mekit. Szóval a terepjáróban utazó nőstényt kiszedték, a hátsó üléseket előrehajtották, majd hat ember megemelte Mekit és betették a kocsiba.

– Ez után kicsit még próbáltam Mekit nyugtatni, valószínűleg nem sok sikerrel, majd Csabáék elindultak lefelé. Én innentől nem vettem részt a továbbiakban, mivel egy, a Meki törzshelyéhez közeli, rossz körülmények közt tartott kutya miatt még ott kellett maradnom. Ezek után pár óra várakozás és idegeskedés következett, mivel aggódtam, hogy nehogy szállítás közben bármi baja történjen, sokkot kapjon például. Nagyon megörültem amikor megkaptam az első képeket, ahol már egy tucat másik kecske társaságában látható, szemmel láthatóan jókedvűen – mesélte Budai Csaba, akit ezek után bátran nevezhetünk a Turul-környéki állatok megmentőjének.

Ezek is érdekelhetik