Bénulása után aranykoszorús fodrászmester lett Horváth Mária Katalin

Valóban az. Mindig is az volt, ezért különösen nem érdemelte meg a sorstól öt éve, hogy lebénuljon. Sok idő telt el míg felállt, és újra megtanult járni. Bár Szőnyben született, első éveit mégis a Székesfehérvárhoz tartozó Börgöndön töltötte, ahol apja katonatisztként szolgált 1956-os disszidálásáig. Ekkor édesanyja úgy döntött, hogy hazaköltöznek Kisbérre.

Az általános iskola után Marika Tatabányán lett fodrásztanuló. Először csak a férfiak haját nyírta, illetve borotválta őket, de ez utóbbit nem szerette, ezért amikor lehetősége nyílt rá, áthelyeztette magát a női részlegbe. Mindez a kisbéri KTSZ-nél történt. A szövetkezet még működött, amikor azt javasolták neki, hogy legyen kisiparos. Akkor még így hívták az egyéni vállalkozókat. Első üzletét az ipartestület székházában bérelte.

Épp csak eltelt másfél évtized, amikor egyszerre vált női és férfi mesterfodrásszá. Pedig nem erre a pályára készült, hanem vendéglátózni szeretett volna, de akkor csak fiúkat vettek fel erre a szakra. Így aztán édesanyjára hallgatott, s nem bánta meg. Sőt! Kifejezetten boldog, hogy így alakult az élete.

Egy híján ötven esztendeje dolgozik, s ezen időszak alatt harmincnégy saját tanítványa volt, továbbá azok, akiket a Bánki Donát nevét viselő szakiskolában tanított hét éven át. Nemcsak gyakorlati ismereteiket bővítette, hanem kémia- és anatómiatudásukat szintén.

Közben önmagát is folyamatosan továbbképezte, s ennek köszönhetően a fodrászszövetség által meghirdetett versenyen az ország legjobb megyei oktatójának járó díjat is elnyerte 1983-ban. Sokan jártak hozzá, még a megyehatáron túlról is, mert jó híre messzire jutott.

Aztán jött 2013. június nyolcadika, amikor lehajolt, s rögtön érezte, hogy nagy baj történt. Az orvosok megállapították, hogy mindkét lábára lebénult. Több mint tizenegy hónapig feküdt kórházban, hetekig megfordulni sem tudott egyedül. Bár végzetesnek tűnt minden, ő nem adta fel. Újra tanult járni, s máig hálás a dokiknak, a gyógytornászoknak és a nővéreknek, akik segítették ebben. Nekik köszönhetően olyan sokat javult az állapota, hogy családtagjainak a frizuráit ma is ő készíti.

Kacsacsőrű sütő

Marika határozottan állítja, hogy a frizurakészítés módszerei változtak, de a lényeg nem. Az olló és a fésű mellett ma már használnak kúp- és kacsacsőrű sütővasakat is. Úgy véli, hogy nem is fodrász az, aki nem dauerol. A hideg tartós hullámot régen szalmiákszesszel alakították ki, aminek nagyon büdös volt a szaga.

Ma már vannak illatosított változatai, de azért továbbra sem kellemes ez az illat. A szépségért tehát változatlanul áldozatot kell hozni. A végeredmény persze nagyban függ a mestertől, aki a frizurát vendégei egyéniségéhez igyekszik igazítani.