Szívvel-lélekkel tanított Nusi néni, aki már gyerekkorában pedagógusnak készült

Az iskola ünnepel. Ötvenéves. Benczéné Révi Anna még emlékszik az akkori 4. sz. Általános Iskola indulására, és 1968-ban ott volt az első pedagógusköszöntésen. Akkor Fürst József igazgató üdvözölte a tanárokat. A volt Táncsics-iskolából (jelenlegi Füzes Utcai Általános Iskola) tizenhárom év után kérte át magát, mivel előzőleg az újvárosi iskola melletti lakótelepen vásároltak lakást maguknak, és a nagyobbik lánya is éppen abban az évben kezdte itt az első osztályt.

Ez a döntés aztán évtizedekre meghatározta a család kapcsolatát a Herman-iskolával, ahol később kisebbik lánya, Kisné Bencze Judit is elhelyezkedett. – Nagyon sok gyerek volt akkoriban – mesél Nusi néni az indulásról –, volt olyan tanév, hogy hét első osztályt indítottunk. Én alsós tanító voltam, a kis elsősöket szerettem a legjobban.

Harmincas létszámú osztályok voltak. Az 5. sz. Általános Iskola megnyitása környékén annyira sokan lettek, hogy előfordult az ötven gyerek is osztályonként. – Semmi mást nem láttam, csak gyermekfejeket – mondja nevetve Nusi néni. – Mégis rend és fegyelem volt. A gyerekek figyeltek, szépen beszéltek – teszi hozzá. – Azt vallom: tanítani csak akkor lehet, ha fegyelem van. Következetes voltam, minden nap ugyanazt és ugyanúgy kértem. Így szokták meg a gyermekek a szabályokat.

Negyedikre már nagyon sok segítője volt Nusi néninek az osztályból. A különféle felelősök figyeltek társaikra, és ha kellett, segítették őket. A szülőket is sikerült beültetni az iskolapadba. Az új matematikaoktatás bevezetésénél lehetőséget biztosítottak arra, hogy a szülők is elsajátítsák az alapokat, ezáltal tudják segíteni a csemetéket az otthoni tanulásban.

Nusi néni persze őket is tanította úgy, hogy közben mindössze két héttel előzte meg tanítványait a tananyagban. – Az osztályom nagyon szerette a matematikát, sokan azt is mondták, hogy matek tagozatos osztályba járnak. Pedig ilyen nem volt, csak testnevelés tagozat működött. Sok híres sportoló került ki az iskolából – meséli lapunknak Nusi néni.

Harminchét év után 55 évesen mehetett nyugdíjba Nusi néni. Nagyon kevés lett volna a nyugdíja, ezért maradt még egy évet az iskolában – napközis tanítóként. Majd átment Vértesszőlősre, ahol még hat éven át tanította írni, olvasni a gyerekeket. Hatvanhárom évesen hagyta abba a tanítást.

– Örömet, boldogságot kaptam a pályámon. Már gyerekkoromban pedagógusnak készültem. Otthon kis babszemekkel, ceruzákkal, papírokkal, az iskolából kért krétával és vágódeszkával gyakoroltam, hogy milyen egy táblára írni, milyen a katedrán állni. Nagy öröm volt számomra, amikor felvettek az esztergomi tanítóképzőbe.

Lánya a beszélgetés alatt végig mosolyog, néhol kedvesen kisegíti Nusi nénit. Vigyázó tekintete az édesanyján, aki kissé lassan szedi a lépcsőket, de emlékeiben elevenen élnek az itt eltöltött évek. Az utolsó is, amikor lányával együtt tanított. – Matek szakkört vezettünk együtt, táborokat szerveztünk – meséli Kisné Bencze Judit, aki természetesen Esztergomban szerzett diplomát 1991-ben. A nagyobbik lány is, aki Jászberényben tanít. Juditnak ez az első munkahelye.

– Én már babákkal gyakoroltam otthon – meséli Judit. – Természetesen pedagóguspályára készültem. Annyi szépet hallottam erről, hogy egy nő számára ennél szebb hivatás elképzelhetetlen, hogy én is ezt az utat választottam. A 60 évvel ezelőtt végzett, gyémántdiplomás édesanyjától átvette a feladatokat, így a városi matematika szakkör vezetését is. Judit már huszonnyolc éve tanít a Herman-iskolában, alsósokat, de volt napközis, iskolaotthonos is.

– Jó volt hallgatni édesanyámat, de a mai diákok már mások. Amikor visszajöttem gyes után, úgy éreztem, más világba csöppentem: mintha kicserélődtek volna a gyerekek. – Úgy gondolom, csakis szívvel-lélekkel lehet tanítani – teszi hozzá Nusi néni, és Judit bólogat. – Amikor én kezdtem, az első fizetésem 702 forint volt. Egy cipőt sem lehetett ebből venni. Édesapám mondta, hogy hozzátesz még száz forintot, hogy legalább tudjak venni egy párat. Mégis tanító lettem. Maga a szó nagyon sokat jelentett számomra már gyerekkoromban.

Nusi néni 81 éves, de ma is aktív életet él. Folyamatosan pásztázza a különböző közösségi oldalakat és tartja a kapcsolatot híres tanítványaival. A 30 éves osztálytalálkozón az egyikük azt mondta neki, hogy úgy tanította írni, olvasni a saját gyerekét, ahogyan Nusi néni tette az iskolában. Emlékezett arra, hogy hogyan kell „hangoztatni”, összekapcsolni a betűket, szépen olvasni – mondja könnyes szemmel Nusi néni, majd beszélgetésünk végén hozzáteszi: minden nehézség ellenére megérte és újra ezt a hivatást választaná.

Hangulatos programok

Az iskola születésnapját az egész tanévet átívelő programsorozattal ünnepli az intézmény. Jubileumi tábortűz után októberben hangulatos kirándulást szerveztek. Novemberben Csak ülök és mesélek címmel tartanak fórumot volt „hermanos” diákokkal. Téli játékok és focibajnokság is lesz majd. Februárban Zenebutik, márciusban jubileumi gála és fotókiállítás, áprilisban pedig művészeti kiállítás és maraton várja a régi és a jelenlegi diákokat az iskolába.