Az orvosok sem hitték, hogy Flóra valaha beszélni fog

Egyetlen életkezdet sem könnyű, de Flóráé különösen nem volt az. Szülei elmondták, hogy az anyuka terhessége alatt az összes kötelező vizsgálaton részt vettek, még az úgynevezett kombinált tesztet is elvégeztették, és mindent rendben találtak az orvosok.

Később azt mondták nekik, hogy jó lenne egy 4-es tesztet is csinálni. Ezután derült ki: igen nagy esélye van annak, hogy a magzat Edward-szindrómás, ami súlyosabb a Down-kórnál is. A terhesség 20. hetében jött a magzatvíz-vizsgálat, melynek eredményeként százszázalékosan megállapították, hogy kislányuk fog születni, aki 99 százalékossággal egészségesen jön majd a világra.

Csak a későbbi ultrahangvizsgálaton fedezték fel, hogy sok a magzatvíz, ennek ellenére 2013. január 31-én, a reggeli órákban természetes úton megszületett Flóra.

Édesanyja egyetlen pillanatra sem könnyebbült meg, mert nem hallotta felsírni gyermekét, majd észlelte, hogy egyre többen vannak körülötte, és elviszik a kicsit. Nyugtatták, hogy nincs semmi baj, csak megvizsgálják a jövevényt. Amikor két óra elteltével kitolták a szülőszobából, párja mondta meg neki, hogy Flórát újra kellett éleszteni, és csak két-három nap múlva derül ki, hogy életben marad-e.

Mindez Székesfehérváron történt, onnan pedig öt nap múlva Budapestre került a csöppség, ahol megállapították, hogy légcsőszűkülete és hangszálbénulása van. A fővárosban azt is közölték a szülőkkel, hogy beültettek neki egy gégekanült, ennek ellenére sosem lesz hangja.

Szerencsére az egyik szegedi professzor másként vélekedett erről, ezért több beavatkozást is elvégeztek a gyermeken. Sokáig úgy táplálták a kicsit, hogy édesanyja lefejt anyatejét orrszondán keresztül juttatták a gyomrába. Ez két hónapig sem tartott, aztán jöttek a tápszerek, amelyeket gasztrotubuson keresztül kapott. Flóra ennek köszönhetően szépen fejlődött, súlya egyre gyarapodott, megtanult felállni és lépegetni is. Minden mozdulata, mosolya öröm szüleinek, nagyszüleinek, közelebbi és távolabbi rokonainak.

Három-négy alkalommal nagyon kritikus volt a helyzet, de mindegyikből kilábalt. Mert ugyan súlyos és ritka a betegsége, de hatalmas életerő lakozik benne. Bizonyította ezt élete első öt esztendejének minden napján és azóta is. Növekedése kész csoda. A hit, a tudomány és a szeretet közös együtthatójának az eredménye.

Április 18-án újra megműtik a súri kislányt

Flóra édesapja, Nádudvari János gépszerelőként dolgozik Ácsteszéren, édesanyja, Simon Ilona – kisebbik lányának megszületése óta – főállású ápolóként csak vele van. A szülők több mint kilenc éve élnek együtt. Csaknem 24 hónapnyi közös élet után határozták el, hogy Bianka után szeretnének közös gyermeket is. Megadatott nekik. Azóta nap mint nap együtt küzdenek az életéért. Szerencsére kifejezetten jó eredménnyel. Flóra – Kastélyné Benis Ilona gyógypedagógusnak is köszönhetően – ugyanis szellemileg rendesen fejlődik, bár fizikuma gyenge. Olyannyira, hogy csupán 11 kilogramm az összsúlya, holott jóval többnek kellene lennie. Nem csodálkozhatunk ezen, hiszen csak két éve, hogy szájon át is tud enni, de a tápanyagok húsz százalékát még mindig egy beültetett tubuson át juttatják közvetlenül a gyomrába. Főleg tápszeres bébiételeket és turmixolt finomságokat, köztük különböző húsokat.

Hangszálproblémái ellenére már szépen beszél, csak halkabban. Nem csupán szavakat mond, hanem összetett mondatokat is. Szülei bíznak abban, hogy az április 18-án esedékes újabb hangszalagműtét után tovább javul a kicsi állapota.

Elmúlt már három esztendős, amikor először juttatott nyelőcsövén át egy saját maga által megrágott falatot a gyomrába. Felejthetetlen pillanat volt ez is szülei számára. Mint ahogy az a válasza is, amikor megkérdezték tőle, hogy „Mit szeretnél karácsonyra?”, s Flóra azt mondta, hogy parizert. Azóta sok hónap telt el, s bár jó étvágya van, egyszerre nem tud sokat enni. Valószínűleg azért, mert nem tágult ki eléggé a gyomra.

Ám ez is nagy eredmény. Főleg ahhoz képest, hogy honnan indult. Bár a sok műtétért egyszer sem kellett fizetni, azért a Szegedre való gyakori utazás és az ott-tartózkodás költségei komoly anyagi terhet jelentettek és jelentenek a családnak. Évekkel ezelőtt még sokan segítették őket anyagilag, azóta viszont csak az önkormányzat. Ezért is hálásak. No és azért is, ha akadnak még néhányan, akik nem felejtették el őket, s figyelemmel kísérik sorsukat.