2017.10.11. 11:50
Apa, érted is folytatom!
Sajnos az elmúlt két hét nem az edzésről és az evésről (pláne nem a programozottról) szólt, de a gyász sem állhat az ember útjába. Sőt, most már édesapám emlékéért is még nagyobb erőbedobással folytatom az alakformálást.
Persze, tartom még egy kicsit...
”Kicsit személyesebb és talán, sőt biztos, hogy szomorkásabb és kevésbé motiváló lesz ez a beszámoló, de azzal sajnos nem számoltam, hogy az első, 2,9 kilós fogyásomat édesapámmal már nem oszthatom meg. Az ügyintézés, gyász és egyéb teendők, helytállni valók mellett sajnos az elmúlt két hét nem az életmódváltásról szólt...illetve egy másfajtáról.
Nem hagyom viszont veszendőbe menni azt, ami eddig már elértem és a célt, amelyben ő is támogatott. Emlékszem, talán egy héttel a program kezdete előtt mondta:
„Le kellene fogynod, olyan szép babaarcod van, lenne”
Szóval ha nem is a babaarcért, de apa emlékéért is folytatom az edzést. Illetve visszatérek az ételek rendes mérlegeléséhez és megpróbálok újra rendszert vinni az étkezésekbe. Étvágy nélkül ugye ez sem ment annyira, ha meg igen, akkor örültem, hogy eszek valamit. Ennek egyébként a mérleg is megmutatta az eredményét. Most mínusz négy kilónál tartok, de az összevissza evések miatt volt ez öt és három és fél is az elmúlt két hétben. Szóval egy jó tanács minden életmódváltónak: a megingások, kihagyások és másféle ételek bizony egyből megmutatják, miért is van szükség a szigorú rendre.
Két hét után most kedden tértem vissza a Cutlerbe, ahol ismét Bódis Krisztián segített, mert úgy éreztem, ezt most egyedül nehéz lesz újrakezdeni. És igazam volt. Visszatért az izomláz, a hát- és vállizmok rendes megdolgozása után most elsősorban ezen a tájékon fájok. De jó most ez a fájdalom. És nem csak azért, mert másfajta, hanem mert azt mutatja: nem lazsálom el és adom fel az egészet. Igaz, a lazsálást Krisztián nem is hagyná, továbbra is lelkesen emeli a súlyokat. Hozzáteszem: edzéstörténeti pillanatnak is részese lehettem: az ötkilós súlyzó helyett az utolsó sorozatnál négykilósat adott a kezembe...
Újra főzni is kezdtem, az aktuális favoritom a gombás csirke és a köménymagos tőkehalfilé. Utóbbinak serpenyőben jót tesz még a bébispenót, ami néhány perc alatt chpipsszerűvé sül.
Szóval nem adom fel, mert most már van, aki mindig figyel(ni) fog, és szeretném, ha büszke lenne rám, az ő babarcú kislányára.
