A legendás szőnyi sziámi ikrek, akiket kimentettek a bazárból

A sziámi ikerpár, Gófitz Ilona és Judit története ma sem számít mindennapinak, ugyanis nem elég, hogy keresztcsontjuknál összenőve jöttek a világra, de kis híján egy pénzéhez pap áldozatává is váltak. Szerencsére egy jótevőjük kimenekítette őket a kapzsi lelkész karmai közül.

Az ikerpár édesapja, Gófitz János a Zichy-grófok jobbágya volt. Gyermekei 1701. október 21-én láttak napvilágot hosszú órákra elnyúló, nehéz szüléssel.

„Az idősebbik nehezebb, erősebb, elevenebb volt az ifjabbiknál és ez a különbség megmaradt egész életökben. Ilonát igen szép, egyenes termetű, egészséges, vidám leánynak mondják az egykorúak ; Judit kisebb, ferde alkatú, beteges volt és arcának csinossága sem vetekedett a nénjével. Hat éves korában baloldali bénulás érte, és bár nemsokára magához tért, világéletében tunyán mozgott, és a nyelve sem forgott elég sebesen. Elméje is meggyöngült. Mindez teljességgel nem hatott az ép és okos Ilonára.”

– számol be Tóth Béla  a nővérekről.

Mivel háttal voltak összenőve, így sem beszélgetni, sem egyszerre aludni nem tudtak, ami sok kényelmetlenséget okozott nekik. A közös bélrendszer következtében a salakanyag egyszerre távozott a testükből, de a vizeletkiválasztás már külön történt, ami néha vitához vezetett, ha épp alkalmatlan időben tört rá a szükség valamelyik lányra.

A betegségeket is külön szenvedték el, kivéve a fertőzőbbeket, mint a kanyaró vagy a himlő – tudjuk meg Tóth Béla leírásából. Döbbenetes, hogy például a testhőmérsékletük is lehetett különböző, míg az egyikőjüket láz gyötörte, a másik teljesen egészséges maradt.

Egy férj vagy két férj?

A szőnyi testvéreknek az író korában is élt egy anatómiai szempontból igen hasonló párja, Blaczek Róza és Jozefa, akik 1878-ban születtek Skreychow csehországi községben, akik meglepő jelenségről számoltak be, miszerint mikor Jozefa alszik, Róza ébren van, és ez így tart reggelig. A virrasztónak mindig van egy társalkodója, hogy ne unatkozzon reggelig. Ha vitára került köztük a sor, azzal fenyegették egymást, hogy elvágatják magukat a másiktól. A krónika idején éppen férjet kerestek maguknak, elmondásuk szerint abban azideig nem sikerült megegyezniük, hogy egy vagy két személyre lesz-e szükségük.

Ötéves korukig csak a falujukban számítottak érdekességnek, utána viszont gyökeresen megváltozott az életük, mikor dr. Csúzi Cseh János győri orvos és református tiszteletes meglátta az anyagi hasznot a nővérekben, és világ körüli útra indult velük. Az Index.hu is felfedezte az ikrek kálváriájának történetét, mikor városról városra járva bazári látványosságként mutogatta őket a lelkiismeretlen lelkész.

Számos országot bejártak

1706-ban európai körútra indult az ikrekkel. Bejárta velők Magyarországot, Ausztriát, Morva- és Csehországot, Lengyelországot, Németországot, Angliát, Hollandiát, Franciaországot, Olaszországot.

Keresztély Ágost magyar kardinális prímás és szász herceg mentette ki a lányokat a bazári életből, pénzen váltotta ki őket a doktortól, ki a szülőkkel kötött bérbeadó szerződésre hivatkozva csak így volt hajlandó lemondani róluk. A főpap hazahozatta az ikreket, akik halálukig a a pozsonyi Orsolya-apácák klastromában éltek.

Boncolásukkor az orvos is megdöbbent

„A halál 1723 februárius 23-án érte el a szerencsétleneket. Judit februárius 8-án egyszerre görcsöket kapott és attól fogva haláláig mély, tompa álomban feküdt. Ilona eleinte nem is volt beteg, de egynehány nap múlva láz mutatkozott rajta és többször elájult. Nagyon gyönge is lett, de azért nem csökkent se elméjének élessége, se beszédessége. Végre 23-án reggel az egészségesebbnek látszó Ilona három perccel előbb, mint Judit, vívódni kezdett, és rövid halálos küzdelem után egyszerre múltak ki. Rayger Károly, Pozsony város fizikusa és a klastrom orvosa, felboncolta őket. Az derült ki, hogy Hona teljesen ép, egészséges; Judit szíve ellenben megnagyobbodott, elzsírosodott, és jobbik tüdeje phthysises (tuberkulózis – a szerk.)” – írja Tóth idézett művében.

A testvérpárt az apácák pozsonyi sírboltjában temették el, mert még csontvázukat sem szerették volna kiszolgáltatni semmilyen gyűjteménynek.