Valerian és az ezer bolygó városa – Kritika

Alapvetően nem rajongok a sci-fikért, de ezúttal kivételt tettem, és beültem egyre a moziba, s kezdtem reménykedni benne, hogy jó is kisülhet a képregényen alapuló sztoriból.

K. D.

Az alaptörténet klisékkel telire sikerült: a rosszfiú Valerian őrnagy és társa, Laureline a kormány különleges ügynökei, ám egy küldetésük szokatlanul nehéznek bizonyul. Aki gonosznak tűnik kiderül róla az ellenkezője, és viszont, érdektelen mellékszereplők hullanak, miözben Valerian folyamatosan ostromolja társát, így egyúttal megkapjuk a kiszámítható szerelmi szálat.

Mint tudjuk, egy mozifilm csupán ennyitől is népszerű lehet – arról, hogy jó is, vitatkoznék –, de a Valerian több előremutató részletet is felvillant. Kezdjük női főszereplőnkkel Laureline-nel: a lányt az egész történet során csupán egyszer kell megmenteni, s akkor sem várja tétlenül, hogy lovagja közbelépjen. Inkább Valerian az, aki esetlenebb, figyelmetlenebb és vakmerőbb, s többször ő akadályozza az akció sikerét. A film után megfordult a fejemben, hogy miért is Valerian a címszereplő...

Az erős női karakter mellett a film pozitívuma még látványvilága: az igen gyenge forgatókönyvről is el lehet feledkezni, annyira magával ragadó a képi világ. Legalább annyira, mint Clive Owen, aki bár összesen nagyjából negyedórát szerepel a filmben, mégis a legösszetettebb szereplő és a legjobb színészi teljesítményt is ő nyújtja. Persze nem élete filmje, de jó látni ismerős arcokat is a mozivásznon. Ethan Hawke hoz egyfajta felüdülést, valamint pár szórakoztató űrlény bukkan fel, mint komikus elem.

Főszereplőink színészi képességeit aligha lenne szerencsés ebből a filmből megítélni, minden bizonnyal több lehet bennük, mint amennyit mutatni tudtak. A mellékszerephez jutó Rihanna viszont alighanem jobban tenné, ha csak az énekléssel foglalkozna, mert film legsötétebb negyed óráján kívül mást nem tudott villantani ebben a szerepben.

Egyszer bárkinek ajánlható film a Valerian és az ezer bolygó városa, hiszen bővelkedik akciójelentekben, s főszereplőink romantikus vergődése sokáig meglehetősen szórakoztató. Aki nem vár sokat, csak egy kellemes délutáni kikapcsolódást, annak a film nem fog csalódást okozni. Aki viszont az évszázad sci-fijét várja, az kerülje el messzire a mozitermet.

Nem mellesleg piros pontot érdemel a filmzene is, Alexandre Desplat és David Bowie miatt. Zárjunk hát egyikükkel, irány az űr!