Hurka, kolbász, körfűrész: ilyen volt az idei első piac

Az elmúlt hét csütörtökén számítottunk arra, hogy nem fognak egymás sarkára lépni a vevők, de még annál is kevesebben voltak, mint gondoltuk. Az árusok is. A palántákat és virágokat kínáló kertészek teljes egészében hiányoztak, a ruhaneműkkel kereskedők közül pedig csak hárman pakolták ki portékáikat.

Köztük volt Bodán Mihály, aki Kecskemétről érkezett, s délig csak két kisebb dzsekit adott el, aminek hasznából még a helypénzt sem tudta fedezni, nem, hogy a benzin árát. Ennek ellenére nem tűnt elkeseredettnek, mert – mint mondta – januárban mindig ez van, de később remélhetőleg az idén is jobb lesz.

Hasonlóként vélekedett a székesfehérvári Hebó Ádám, akitől azért most is vettek lakatokat, körfűrészlapokat, vágóeszközöket, de volt aki zseblámpát, kotyogós kávéfőzőt illetve távcsövet. Hiába, no! Ezekre minden évszakban szükség lehet.

Az nem volt meglepő, hogy disznóvágási időszakban többen is kértek igazi, továbbá mű illetve vászonból készített szalámibelet Szmetka Imrétől, aki a tatabányai vágóhídon dolgozott, míg be nem zárták az üzemet. Megtudtuk tőle, hogy legtöbben mégis páclevet vittek tőle, no és persze a töltelékek készítéséhez nélkülözhetetlen fűszereket.

Azt viszont csodálkozva hallottuk az egyik közismert hentestől, hogy az ünnepek után többen is vettek tőle füstölt csülköt, kolbászt, disznósajtot, de bőven fogyott a töpörtyűből is.

Ez utóbbiból még kóstolót sem kért senki a Lacikonyhákon, viszont pecsenyét, hurkát és más finomságokat bőven. A helyben élő Szerencse Zoltán még az utolsó órában is sütött ki egyszerre 8–10 szál kolbászt. Érdeklődésünkre mosolyogva mondta, hogy azok is el fognak fogyni, mert most kezdődik még csak az ebédidő, és sokan csak azért jönnek ide csütörtökönként, hogy egyenek egy jót. Igaza lett.