A Vörös proletárra mindig vannak vevők

A járvány két nagy hulláma idején az jelentette a legnagyobb gondot, hogy a külföldi vevőjelöltek érkezése bizonytalan volt a Telkes Gép tatabányai telephelyére, vagy éppen máshová, ahol a kiszemelt gépek új gazdájukra várnak.

– Ékes példa erre egy ásványőrlő golyós malmunk, amely jelenleg Pilisvörösváron van – mondja a használt gépek szakértője. – A moldáviai ügyfelünkkel hosszan leveleztünk a részletekről, de a vásárlás előtt mindenképpen látni szeretné. Hívjuk, várjuk, de nem mer nekiindulni. Ha pontot tennénk ennek a végére, az durván 270 ezer eurót jelentene, amiből természetesen újra régi gépeket vásárolnánk.

Már hosszú évek óta nem keresgéli az eladókat Telkes András és összeszokott csapata. Értesítik a nagy multik a fővárostól Dunaújvároson át Tatáig, ha már nincsen szükségük egy vagy több gépre.

– Sokan tudják, hogy fegyelmezettek vagyunk és szorgalmasak. Sok saját eszközünk van, amit viszünk a leszereléshez, elszállításhoz. A vétel gyorsan megy, az eladás gyakran jóval lassabban, főleg járvány idején – magyarázza.

– A weblapunkon most is több mint 1000 különféle gép található, de legalább ennyi nincs ott. A 2021-es év egyik fő feladata, hogy a már raktáron lévő tételek feldolgozása felgyorsuljon. Ezért vettünk fel egy kollégát, aki fotóz, videókat készít, sok új tételt tölt fel. Érdekesség, hogy nagyon idős, ráadásul hiányos berendezések is „eladósorba” kerülhetnek – teszi hozzá.

Talán látszik rajtam a maszk fölött is a kérdés, a kételkedés: hiszem, ha látom... A nagy raktárakba, műhelyekbe indulunk, egyben időutazásra. Vannak itt olyan gépek, amelyeket az egykori Szovjetunióban, Csehszlovákiában és az NDK-ban gyártottak, tehát 30 évnél garantáltan idősebbek.

Szóba kerül a szocialista világra utaló szovjet Vörös proletár esztergagép, arra mindig van vevő. Ez egy olyan egyetemes eszterga, amelyet sokszor csúcstechnológiával felszerelt műhelyben is tartanak, kiegészítő feladatokra. Javító-karbantartó műhelyben pedig feltétlenül. A napokban Németországba tart majd egy felületcsiszoló, Lengyelországba egy présváz – ahol a többi rész rendelkezésre áll.

– Sok a háttérmunka, a bütykölés, az alkatrészbeszerzés – teszi hozzá Telkes András. – Szerencsére univerzálisak a kollégáim, több szakmához értenek, és ha kell, vezetnek, pakolnak, akár a hétvégéken is. A szétszednek és összeraknak igék nem maradhatnak ki, ez rendkívül fontos nálunk.

– Amikor hat éve bezárt a Douwe Egberts budapesti gyára, megvettük a 2000 méternyi Bosch Rexroth VarioFlow gyártmányú kanyargós – moduláris elemekből összeszerelt – szállítószalag pályájukat. Majd csak lesz valami belőle, gondoltuk, és több lépcsőben bejött a számításunk. A vevők – volt köztük még nagy tatabányai és külföldi multi is – kívánságainak megfelelően állítottunk össze különböző hosszúságú pályákat, de még mindig maradt. A napokban Ausztriából jelentkeztek, uborkás üvegekhez kellene szalag. Csináljuk.

Ez az, amit nem lehet megunni

Az egykori reklám igaz a gépvásárlásra is. Telkes András mosolyogva meséli, hogy felesége már többször határozottan felszólította: ne vegyél többet! Ilyenkor egy darabig megállja, de az is előfordul, hogy néhány órán belül érkezik a kihagyhatatlan ajánlat telefonon vagy e-mailen, és már telefonál, e-maileket küld: indulunk! Az is előfordul, hogy úgynevezett vagyoncsoportot vásárol, amiből néhány dolog eladható, és egy idő után a többit „kilóra” adja tovább. Az újabb bevétel aztán átalakul targoncává, hidraulikus préssé. Gondolkodik azon is, hogy eladja a céget. Addig viszont semmiképpen nem teszi ezt, míg meg nem találja azt az utódot, aki szintén csillogó szemekkel mondja: ez az, amit nem lehet megunni.