2017.09.18. 18:30
Egy őrült rockdobos naplójából
A múlt hetem azzal telt, hogy a kollégák cukkolását hallgattam, mit kell annyit „hangolni” egy vidéki stoner rock zenekar fellépésére. Egyébként is, a dobos csak a zenészek legjobb barátja, a Rural Pitchfork (vidéki vasvilla) pedig kellőképpen riasztó név ahhoz, hogy sokan tiszteletüket tegyék a Roxxyban. A kemmások unszolására úgy döntöttem, hogy naplószerűen osztom meg az olvasóval, mit is kell átélnie egy dobosnak egy ilyen koncertnapon.
Fotó: Raáb Zoltán
11:00
„Miben fáradsz el annyira, amikor egész végig csak üldögélsz?” – Ez a dobosszívató bejegyzés jut eszembe a koncert reggelén, amikor éppen azért maradtam tovább az ágyban, hogy kipihenten forduljak rá erre az őrült napra. Sok időm nincsen lustálkodni, nemsokára a próbateremben van találkozónk, hogy elvégezzük az utolsó simításokat a műsoron.
13:30
Egy-két-há-és! – indul a zenevonat! Vérrel, verejtékkel, és szenvedéssel haladunk. Ilyenkor állnak össze azok az apró finomságok, amiktől élővé, lüktetővé válik a koncert, például hogy hol vonjuk be a közönséget egy kis tapsolásra, na és persze a színpadi pózokat is ki kell gyakorolni, elvégre rockzenészek volnánk, vagy mi a szösz. Mondjuk rossz nyelvek szerint nekem a komplett dobolásom csupán egy póz...
14:30
Beüt a krach, azaz beigazolódik az alaptétel: ami elromolhat, az el is romlik... A rock'n'roll lábgép rugója adja meg magát. Gyors körülnézés: nincs tartalék... Az apró, de a koncert szempontjából létfontosságú alkatrészt végül egy megfelelő méretű karabinerrel (!) sikerül helyettesíteni. A sufnituning megoldás szerencsére tartósan megállni látszik a helyét, gyorsan kérek is a gitárostól – mivel ő közelebb van a próbatermi hűtőszekrényhez – egy sört a nagy ijedtségre. (És itt ígérem meg, hogy máskor megfogadom a saját tanácsaimat...)
Fotós: B. B.
17:30
Úgy érezzük, készen vagyunk. Most jön a pakolás. Mi vagyunk a házigazda zenekar, ezért mi szolgáltatjuk a hangszeres alapot, ideértve a dobfelszerelést és az erősítőket is. A terem szép lassan kiürül, ahogy a cuccok az autóba vándorolnak (sajnos, mivel lépcsőt mászni még nem tanítottuk meg őket, nekünk kell lecipelni a dögnehéz ládákat). Gyorsan körülnézünk: minden megvan? Akkor go!
18:45
Idejében érkezünk, így nem kell rohannunk a pakolással, nekem például hazaugrani is van időm egy gyors zuhanyra. Aztán tűzés vissza a klubba, a többiek már várnak.
19:30
Szép lassan befut a többi zenekar is. Ismerjük őket már régről, így természetesen parolázunk egy keveset. Zenészek egymás között, zenéről, néhány sör mellett. Az idilli hangulatban könnyen kiürül a bandák kiszáradásának megelőzésére a backstage-be állított hűtő. Én igyekszem mértéket tartani, tudom már jól, hogy a koncert látná kárát a túlzásba vitt alkoholfogyasztásnak.
Fotós: Raáb Zoltán
20:15
Megérkezik az énekesünk is, aki a délutáni próbáról igazoltan maradt távol, hogy az ikerfiai születésnapját családi körben megünnepelje. Ez okból kifolyólag már semennyire sem nevezhető szomjasnak... Vajon mi lesz itt!?
20:30
Lassan, de biztosan minden összeáll. 9-kor kezd az első zenekar, a színpad már készen várja őket. Mi addig a szállingózó ismerősöket üdvözöljük – örömmel tapasztaljuk, hogy sokan jöttek a zenekarunk logójával ellátott pólóban. A hangulattal tehát nem lesz gond. Ilyenkor kell egyébként a leginkább figyelni, nehogy az egészséges, koncert előtti drukk izgulásba forduljon át.
Fotós: Raáb Zoltán
20:50
Kellemes meglepetés: egy kedves barátom (egyben a kemma.hu szerkesztőségének egyik megbecsült ex-tagja) toppan be, hogy megünnepeljük a héten betöltött születésnapomat. Noha a nagy ünneplést a koncert utánra terveztem, kivételt teszek Gáborral, mivel nem tud sokáig maradni. Egy kis barackpálinka és egy újabb sör csak nem árt majd a produkciónak...
21:40
Az egyik gitárosunk a legnagyobb sztorizgatás közepette odalép, és jelzi, hogy nemsokára mi jövünk. Sietni kell a pakolással, hogy ne legyen csúszás. Mindenki igyekszik gyorsan beállítani a saját felszerelését, és mire a hangbeállítással is végzünk, már kezdenünk is kell.
22:00
Színpadon a Rural Pitchfork – idén először! Gerjedő gitárok és a cintányérok éles hangja jelzik a műsor kezdetét. Az első dobütésekkor már nyoma sincs bennem idegességnek – show van, rock'n'roll van, miénk a világ! Jó formában vagyunk, semmi gond nem lesz itt. Az énekes dervisként pörög a színpadon, hosszú haját lóbálva. A közönséget pásztázom – élvezik a bulit, viszonylag sokan is vannak, így még szélesebb vigyorral csépelem tovább a bőröket.
Fotós: Tenke Norman Marsall
22:30
Nagyjából a műsor közepén „elszáll” a gitárosunk hangszere. Nem tudni, mi baja, egyszerűen elnémul. Szerencsére hozott pótgitárt, így csak a kábelt kell átdugnia, egy gyors hangolás után újra zúzhat velünk tovább ő is.
22:50
Holtfáradtan, kimerülve vetünk véget az utolsó dalnak. A közönség kitett magáért, így nem sok levegő maradt a koncertteremben. Örömködni nincs idő, gyorsan lepakolunk, mert már a sarkunkban topog az utánunk következő zenekar, a Scage. Az ő műsorukat félig a bárpulttól, félig a backstage-ből nézem – leszámítva a vendégszereplésemet az egyik nótában.
23:40
Fotós: B. B.
Véget értek kötelezettségeim, így megkönnyebbülve húzom meg a felém nyújtott, házipálinkával teli üveget. Ismerősökkel, rajongókkal cseverészünk és italozunk, a zenészszemek egyre csillogóbbak, ahogy csúszunk bele az éjszakába. Lecsúszik még egy pálinka, egye fene, kísérje egy sör is... De szép az a lány a pultnál, odamenjek? Á, nem lehet, ott a barátja, kár érte... Azért összenézünk. Akkor jöjjön még egy pálinka. Valaki jägert hoz, azt sem vetem meg, boldog szülinapot, köszi-köszi, húzóra...!
6:00
A backstage-ben ébredek teljesen egyedül... Körülöttem a padlón kiürült sörösüvegek hada áll vigyázzban. Nem emlékszem sok mindenre, csak arra, hogy nagy buli volt. A klubban rajtam kívül két takarítónő, a padló tiszta felmosóvíz, ezért igyekszem a lehető legkevesebb nyomot hagyni a kijárat felé haladva. Kiengednek a már rég bezárt szórakozóhelyről, én pedig a koncert emlékével és némi alkoholgőzzel a fejemben hazafelé veszem az irányt az ébredező városon át.
