Örök indián

2018.07.18. 12:37

Kereső ember dalol a kereső embereknek

Bereményi Géza, Cseh Tamás, Soóky László Azonos esőben való létezés című darabja Jakubecz László színész, rádiós tolmácsolásában ébreszti rá hallgatóságát a szabadság újrafelfedezésének szükségességére.

Különleges zenés pódiumjátékot adott elő Jakubecz László színész, rádiós a Gombaszögi Nyári Tábor Pajtaszínházában, szülőfalujában, Felsőszelin pedig július 21-én, szombaton délután lép a közönség elé gitárjával. Az egyedi produkcióról a Múzsa készített interjút az előadóval, aki a Dialóg nonprofit szervezettel való közreműködésben hozta létre az előadást. Az Azonos esőben való létezés című, Cseh Tamás-dalokra épülő darabban fel-felbukkannak történelmünk, társadalmunk ismert típusai, ugyanakkor az emberi lélek rezdülésein, vívódásain keresztül mutatja meg a közép-európaiság örömeit és traumáit – olvasható a premierről is hírt adó " target="_blank" ">Hírek.sk oldalon.

Miről szól az Azonos esőben való létezés?

Hogy megéltünk egy kort a múlt században, amikor a szabadság csupán apró zugokban volt fellelhető. Utána jött egy újabb kor, amikor néhány esetben túl nagy lett a szabadság.

Az igazi szabadság pedig úgy érzem, ismét nehezen megtalálható.

Azokhoz az emberekhez szól ez az előadás, akik keresik az igazságot, mint jómagam. Egy kereső ember szól a kereső emberekhez.

Fotó: Molnár Csaba / Múzsa

Gondolom, mint rádióriporter került közel a Dialóg nonprofit szervezethez.

Emesének küldtem tavaly ősszel egy saját szövegkönyvtervezetet, amit Arany János és Petőfi Sándor levelezésiből állítottam össze. Ebből egyelőre semmi sem lett, de kapcsolatba kerültünk. És igen, riporterként is voltam az előadásaikon, és mikrofonnal is faggattam őket.

Hogyan zajlott a próbafolyamat? Ön Pozsonyban él, a Dialóg központja Komáromban van. Száz kilométerre.

A próbákat Őrsújfalu kultúrházában tartottuk. Tavaly ősztől hetente, kéthetente egyszer találkoztunk, a premier előtt többször. Először közönség előtt Pozsonyban, a Csemadok székházában ment az előadás április huszadikán. Május hatodikán volt a világpremier Őrsújfalun. Május huszonötödikén pedig Ipolyságon, a zsinagógában tekinthették meg a nézők.

Fotó: Molnár Csaba / Múzsa

Azelőtt mikor állt utoljára színpadon?

Jó ideje már annak, kétezer-nyolc, kétezer-kilenc tájékán a kassai Thália Színházban. Azután a rádióhoz kerültem. Közben voltak saját pódiumestjeim. Az egyik József Attila verseiből – ott voltak megzenésített versek is -, illetve Ady Endre verseiből.

Lírai Színháznak neveztem el a saját kezdeményezésemet.

Az Ady Endre éjszakáit Reiter István hegedűművésszel közösen készítettük.

Meséljen erről!

Krúdy Gyulának van egy breviáriuma, az Ady Endre éjszakái – Kalandjaim a költővel girbe-gurba pádimentumokon című, közös estékről, barátságokról. Akkor bukkantam rá, amikor Ady-előadást terveztem középiskolásoknak. Huszonöt előadás után még mindig megy. Voltunk már Szatmárnémetiben is, azután Magyarországon és több középiskolában. Úgy vesszük észre, hogy szeretik a fiatalok, sikerünk van. Bensőséges és személyes szövegek. Krúdy arról a világról írt, amelyben Ady Endre versei születtek.

Fotó: Molnár Csaba / Múzsa

Hiányzott önnek a színpad?

Volt egy időszak, amiről nem szívesen beszélnék. Akkor úgy döntöttem, más vonalon próbálkozom a kultúra területén. Azután nyomdában és pincérként is dolgoztam, és elvállaltam több állást, amelyek megtanítottak arra, hogy tiszteljem a munkát. A színházat is. Nem mintha azelőtt nem tiszteltem volna. Egyszer sem gondoltam, hogy örökre elhagyom, hiszen

volt azóta Molnár Csaba filmje, A rendes ember, amelyben Zoltánt, a főszereplőt alakítom, amatőr csoportnál is próbálkoztam.

Mégis úgy éreztem, a profi színháznál eltöltött idő önemésztésbe torkollott. A színészethez az is hozzá tartozik, hogy szerepeiben az ember önmagát keresi. Másként nem megy. Lehet, az is közrejátszott, hogy elsőre felvettek a színművészeti egyetemre, s emiatt nem tettem elég magasra a mércét, nem kellett bizonyítanom. Ha visszajön a színházhoz való kedv, ihlet, természetesen szívesen vállalok majd új szerepeket.

Hálás vagyok a sorsnak, Soóky Lászlónak, Varga Emesének, a Dialógnak, hogy jött ez a felkérés. Magam is kíváncsian vártam, mi jön ki belőle. Most úgy érzem, megérte a munkát; rengeteget dolgoztunk. Nagyon tetszenek Laci és Bereményi Géza szövegei. Cseh Tamás dalai pedig elnyűhetetlenek. Nemcsak a múltról szólnak, hanem most is, a jövőben is érvényesek lesznek. Örökérvényűek.

Borítókép: Múzsa / Molnár Csaba

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a kemma.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a kemma.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!