Esélyünk sem volt Svédország ellen

Bár a svédek a vezetést rögtön magukhoz ragadták, azért szépen tartottuk magunkat, a támadásainkat, és ezzel együtt az ellenfél védőfalát láthatóan igyekeztük széthúzni, és nem belemenni egy eszeveszett rohanásba, ugyanakkor a védelemben nem tudtunk mit kezdeni a Barca balszélsőjével, Hampus Wannéval, aki egymaga öt gólt szerzett tíz perc leforgása alatt. A fal közepén viszont nem volt tréfa, Sipos Adrián, Bánhidi Bence vagy Rosta Miklós keményebben állta a sarat, mint Portugália ellen bármikor. A hajrára az addig teljesen átlagos teljesítményt nyújtó Andreas Palicka is felébredt a svéd kapuban, kivédte Lékai Máté hetesét, majd Bujdosó Bendegúz ziccerét, és a hazaiak 18–14-es vezetéssel mehettek el pihenni, ami nem volt vészes előny, ledolgozhatatlannak pláne nem lehetett nevezni, azonban a játék képe azt mutatta, hogy a Jim Gottfridsson irányította svédek nagyobb megerőltetés nélkül tartani tudták a három-négy gólos fórjukat, és bármikor sebességet tudnának váltani, ha a szükség úgy hozná.

A második félidő nem a felzárkózás jegyében kezdődött, a német játékvezetők az első svéd támadásnál két percre kiállították a beálló Bánhidi Bencét, a helyére beálló Rosta Miklós azonban visszaállította a különbséget. A korai kiállítás ellenére stabil játékkal kezdtük a második félidőt, feljöhettünk volna két gólra, de Székely Márton két védésére Palicka hárommal válaszolt, így semmi sem változott az első játékrészhez képest, a svédek annyit adtak bele, amennyit kellett.

Mintha beállt volna valamiféle egyensúly, az utolsó negyedóra úgy kezdődött, hogy még mindig négygólos volt a hazaiak előnye, de kicsit úgy nézett ki, mintha nagyon egyik csapat sem erőltette volna, hogy ez megváltozzon, a támadások olyan egyenletesen csorogtak, mint az idő. Ekkor jött egy néhány perces áramszünet a magyarok játékában, amit azonnal kihasznált a svéd gépezet, mintha csak erre várt volna: Wanne és Albin Lagergren kevesebb mint két perc alatt három gólt berámolt, és Chema Rodrígueznek azonnal időt kellett kérnie.

Ettől csak ennyi változott, hogy visszaállt a korábbi egyensúly, azaz tartani tudtuk magunkat, de a hajrában már az volt a tét, meglesz-e a svédek tízgólos előnye, és öt perccel a vége előtt meg is lett, egy labdaszerzés után újra Wanne szaladt végig a pályán, és lőtt kontrából Székely kapujába. Ekkor már rég eldőlt minden, vissza is vett a tempóból mindkét csapat, a magyar együttes is legfeljebb kozmetikázhatta az eredményt. Végül ez sem sikerült, aminek Andreas Palicka volt a fő oka, akiben az utolsó tíz percben öt lövés is elakadt, sorrendben Bánhidi Bence, Ancsin Gábor, Bodó Richérd, Bujdosó Bendegúz és Szöllősi Szabolcs kísérletei. A meccs vége tükörsima svéd siker lett, az Európa-bajnok együttes 37–28-re nyert, a meccs legjobb játékosának pedig nem a tizenöt védést bemutató Palickát, hanem a kilenc gólt szerző Hampus Wannét választották.

Ez a vereség azért erősen benne volt a pakliban a világ egyik legjobb csapata ellen, de innentől a magyar válogatottnak nem lehet többet hibáznia, a következő mérkőzésen, pénteken Brazília ellen nincs mese, meg kell szerezni a két pontot, különben elszállnak a reményeink.

Ancsin Gábor, a magyar válogatott jobbátlövője: - A védekezésünk nem volt kellően feszes, ilyen szintű csapat ellen ez megengedhetetlen. Rengeteg labdát adtunk el, sok volt a hibázott lövésünk, így a végére teljesen szétestünk. A legrosszabb az, hogy pontosan azt játszotta az ellenfél, amire készültünk. Össze kell kapnunk magunkat a folytatásra!