A vármegye „Matula bácsija” már 60 éve a természet szolgálatában

Egy apró kis kék cinege akadt a hálóba, Krúg Tibor öreg, de biztos keze figyelmesen szabadította ki az apró szárnyast a fogságból. Óvatosan betette a kis vászontáskába, majd lassan bandukolt a tardosi Malom-tónál lévő kis ház felé. Segítőinél is mind egy-egy kis zsák, amiben az elmúlt fél óra "fogása" verdes. Bár nincs hideg, az erős szél miatt bizony jól esik a szoba kellemes melege. Az asztalhoz leülve pedig előkerülnek a kis zsákokban lapuló madárkák. Tibi bácsi óvatosan veszi az időtől megviselt kezébe az apróságokat. Szakszerűen a két ujja közé fogja pici fejét a madárnak, majd alaposan megvizsgálja a szárnyát. A madárvédő 60 évnyi tapasztalattal azonnal tudja, hogy mi is akadt ezúttal a hálóba. 

– Látod? Az elsőrendű evezők és a másodrendű evezők színe között kontraszt van. Ez most itt szürke, ez pedig szép kék. Ha öreg lenne, akkor nem lenne különbség közöttük – mutatta Tibor bácsi, hogyan lehet megkülönböztetni a fiatal és az idősebb madarat. De szín alapján lehet megállapítani a madarak nemét is: a hímek a cicomásabbak, sokkal élénkebb a színük, mint a tojóknak. Tibor bácsi kezében egy gyönyörűszép kék hím cinke lapult, amire pillanatok alatt felkerült a madárgyűrű is. És már repülhetett is tovább, hogy folytassa boldog kis életét. 

A madárvédő gyerekként szeretetett bele a természetbe

Krúg Tibort 10 évesen varázsolták el a madarak, akkor ismerkedett meg egy idősebb falubelivel, aki madarak tenyésztésével és befogásával foglalkozott. Akkor még sok helyen tartottak különböző kisebb madarakat díszállatnak. Ma már a legtöbb hazai madárfaj védett, nem szabad őket befogni. Tibi bácsi szerint a számuk is jócskán lecsökkent. Gyerekkorában madárénektől volt hangos az erdő, és tucatjával sorakoztak a fákon a fészkek. Napokon keresztül járta az erdőt a madarak nyomában, közben megismerte az összes fajta szokását, kedvenc helyét. Hangjuk alapján már messziről tudta, hogy milyen madarak kerültek útjába. De sétái során az erdő hüllői, kétéltűi sem maradtak ismeretlenek számára. Sorra hordta haza a beteg, sérült állatokat, gondozta, nevelte őket. Mint mondta volt, hogy több mint 40 fajta különböző madara volt otthon a baromfikon kívül. Egy időben a ragadozómadarak védelmében is aktívan kivette a részét. Volt, hogy egyszerre nyolc  is gyógyult nála. Bár hivatásának végül az általános gépszerelő és géplakatos szakmát választotta, hobbijára mindig maradt ideje. 1979-ben lépett be a Magyar Madártani Egyesületbe, majd elvégezte a madárgyűrűzési tanfolyamot, azóta vesz részt önkéntesként a madarak regisztrációjában. Az elmúlt 44 év alatt több mint 165 ezer példány lábára helyezte már fel az azonosításukra szolgáló kis karikát. 

A jövőnk a gyerekek kezében van

Tibi bácsi szerint nagyon fontos lenne most is a madarak védelme, hiszen rengeteg kártékony rovart esznek meg, amik most hatalmas károkat tudnak okozni a gyümölcsösökben és a termőföldeken. Ezért is tartja fontosnak, hogy átadja tudását és a természet iránti szeretetét a fiataloknak is. 

– Naponta jártunk erdei iskolákban bemutatókat, előadásokat tartani a gyerekeknek. Nyaranta a madárgyűrűzési táborokban is sok fiatalnak tanítottuk meg a természetvédelem és a madárvédelem fontosságát. generációk nőttek fel közben mellettem. Van olyan, aki gyerekként járt hozzánk táborba, majd már szülőként hozta vissza saját gyerekét.  De sajnos egyre kevesebb fiatalt érdekel komolyabban a madárvédelem, csak kevesen vannak, akiknek a későbbiekben átadhatnánk a munkánkat. Én amíg bírom erővel, minden nyilvános madárgyűrűzésen és táborban ott leszek, hogy minél több fiatalnak átadjam a tudásomat. Ha csak egy valakiben kigyullad a szikra, már megérte a fáradtságot – tette hozzá a madárvédő, akit arról is megkérdezünk, hogy mire a legbüszkébb az életében, mit tart a legnagyobb sikerének. Meglepő válasza mosolyt csalt az arcunkra.

Egyedül nem ment volna

– Nagyon büszke vagyok a feleségemre, akit még a gimnázium alatt ismertem meg, vagyis már tudta, hogy velem együtt a madarakat is megkapja. Ő tette lehetővé a számomra, hogy egész életemben azzal foglalkozhassak, ami számomra fontos. Rendszeresen jött velem a természetbe, járta az erdőt, gondozta az otthonunkban a madarakat. Soha egy rosszalló szava nem volt, sőt, sokszor ő noszogatott, hogy Tibi kisütött a nap, most tudsz menni a madarakhoz. Nélküle nem értem volna el mindezt – mosolygott kedvesen Tibor bácsi. 

Mint arról korábban a Kemma.hu is beszámolt: Krúg Tibor áldozatos madárgyűrűző munkásságát ismerték el a magyar természetvédők. A nyugdíjas géplakatos Izsákon, a Kolon-tavi madárvártán a tavaly vette át a Pullus Alapítvány és a Kiskunsági Madárvédelmi Egyesület által alapított elismerést. A Ziegner Antal természetvédő emlékére alapított díjat minden évben olyan egyéni madárgyűrűző kapja, aki kimagasló tevékenységet végez a hazai madárvédelemben. Az elbírálásnál figyelembe veszik a hazai önálló munkásságot, az eredményes társadalmi tevékenységet, valamint a környezeti nevelés és utánpótlásnevelés területén végzett példamutató munkát. Ezek mindegyike találkozik Krúg Tiborban, aki hatvan éve él a madarak bűvöletében. A Ferencmajori Madárvárta „motorja” hetvenegy évesen is aktív. 

– Nagyon meglepődtem, nem számítottam rá. A Ziegner-díj számomra egy életműdíj, azt a hatvan évet ismerték el vele, amit a madarak között töltöttem. Nagyon jól esett, hogy megkaptam – árulta el a madarász.