Vélem-én

2016.09.03. 08:56

Bányásznapi jegyzet: Külsőségek

Egy szál virág, egy percnyi némaság, főhajtás, elmormolt ima, lobbanó gyertyák... Külsőségek. A bensőt azonban továbbra is emlékek mardossák.

Petrik J.

Már felnőtt ifjú voltam, amikor nagyapámat temettük. A kisöreg több mint negyven évet dolgozott a föld alatt. Szenet fejtve, csillét tolva. Zokszó nélkül. Állandó veszélyben. Akkor és most is úgy érzem, végső búcsú gyanánt megérdemelte, hogy virágokkal borított fejfája mellett eljátsszák a bányászhimnuszt...

Szűkszavú, kérges tenyerű ember volt. Kalóriában ugyan nem mérhető, de melegszívű is. Ritkán szólt, ám ha kérdeztem, kértem, mesélt nekem a bányákról, a bányászokról. Azt viszont nem tudom, szívesen emlékezett-e vissza...

Mindenesetre – gyerekfejjel, barangolásaink során – tőle tanultam meg a helybeli aknák számozását. Hogy mit jelent a solni, hol van a kas. Mi az a susszdrót, klecni, vitla és lámpakamra... Mit csinál az aknász, a vájár, mit a lőmester. Miért veszélyes a metán, miért pusztít el mindent a sújtólég- és szénporrobbanás. Milyen a vízbetörés...
Csak később ütött szöget a fejemben, hogy némelyiket ő is át- és túlélte. A teringettét.

A környéken élőknek ma is gyászos emlék, ha a XII-es aknát vagy a Vadorzót emlegetik. A tatabányai bányászat száztíz éves történetének két legsúlyosabb tragédiája fűződik a nevükhöz. Egyébként ez idő alatt csaknem hatszázan veszették az életüket a föld mélyében dolgozva. Bizonyára ebből is adódik, hogy a Bányásznapok vidámsága mindig kissé talmi volt.

Azok, akik napról-napra leszálltak a tárnák ölébe, tudták mit kockáztatnak. Családjuk pedig éppen emiatt nem tudott soha fesztelenül örülni, még a bányásznapi vurstliban sem. Ezzel az ünneppel valahogy mindig párban járt a gyász és a keserű emlékezés. Miként napjainkban is, amikor pedig már minden akna bezárt.

Egy szál virág, egy percnyi némaság, főhajtás, elmormolt ima, lobbanó gyertyák... Külsőségek. A bensőt azonban továbbra is emlékek mardossák. A bányásztragédiákat az idő múlása, a mindennapok hősei előtti tisztelgés sem enyhíti. Nem is enyhítheti. A társak, a túlélők egyre barázdáltabb vonásai között, a résnyire húzódott szemek sarkában nem bújhat meg ma sem észrevétlenül a könny...

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a kemma.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!