Kötőerő és kötőember

2019.11.25. 07:49

Elhunyt Horváth János, a magyar Parlament legendás korelnöke

Horváth János 1945 és 1947 között kisgazda nemzetgyűlési, majd 1998 és 2014 között fideszes országgyűlési képviselő volt. 2003-tól 2014-ig ő volt a parlament korelnöke. 98 évet élt.

A hétfő hajnalban bekövetkezett halál hírét az elhunyt unokaöccseként a család képviseletében dr. Horváth-Lugossy Gábor, a Magyarságkutató Intézet főigazgatója tudatta szerkesztőségünkkel.

Horváth János példaértékű munkásságának jelentőségét az is mutatja, hogy

életútját és szellemi teljesítményét két nemrégiben megjelent kötet is feldolgozta: a Zsiros Mária és Menyhárt Ferenc által jegyzet könyv – Az élet sava-borsa (Horváth János életregénye), valamint Csúri Ákos: Két pogány közt – törhetetlenül (Horváth János és az ország háza) című műve.

E kötetek közös bemutatóján 2018 áprilisában Kövér László, az Országgyűlés elnöke azt hangsúlyozta, hogy Horváth János azt a példát adja a számunkra, hogy a demokrácia és a hazaszeretet eszméje mindig csak együttesen képviselhető, a haza és a haladás elválaszthatatlan egymástól.

A házelnök azt mondta: Horváth János arra emlékeztet mindannyiunkat, hogy a demokrácia hazaszeretet nélkül mindig meddő, a hazaszeretet demokrácia nélkül pedig mindig önkénybe és kirekesztésbe fullad. Úgy fogalmazott:

Horváth János „rendületlenül mindig középen maradt, a haza és haladás között, kötőerőként, kötőemberként, hitével, munkájával és életművével összeköti azt, amit a történelem leginkább szakítópróba alá vetett az elmúlt évszázadban.”

A házelnök Horváth Jánost méltató kötetek bemutatóján azt hangsúlyozta, ez az esemény „segít a bizonyosság felismerésében egy bizonytalan korban”, a vesztes háborúkkal, milliónyi halottal, idegen megszállásokkal, országvesztéssel, nemzeti megaláztatással, vérbe fojtott forradalommal, önkényuralmi rendszerekkel, „végezetül posztkommunizmussal, jelenkori fejleményként eszeveszett liberalizmussal, fékevesztett globalizmussal terhelt” évszázad után.

Emlékeztetett arra:

Horváth János messze kilencven év felett láthatja és hallhatja „a nemzeti érdekeinket és önazonosságunkat fenyegető globalizmussal szembeni magyar ellenállás kormányzati cselekvésben testet öltő kordokumentumát és életútjával további ihletet adjon hozzá.”

Kovács Zoltán kormányszóvivő, a rendezvény akkori moderátora Horváth János munkásságát méltatva a 20. századot a hátán hordozó személynek nevezte a politikust.

Zsiros Mária és Menyhárt Ferenc Az életsava-borsa című életregénye és Csúri Ákos Két pogány közt – törhetetlenül című, Horváth János és az ország háza kapcsolatát feltáró kötetének bemutatóján Bogárdi Szabó István, a Dunamelléki Református Egyházkerület püspöke arról beszélt, kettejük ismeretségének „időtlen alapja” a hazatérő-lét. Mint mondta,

a cselekvés emberei számára, amilyen Horváth János is, nem egyszerű döntés volt hazatérni, és pedig nem puszta szemlélőnek, nem finnyás megmondóembernek, „itt sem, ott sem hűségesnek”, hanem alakítónak, ihletőnek, innovátornak, építőnek, újraépítőnek.

Az igazi hazatérő mindig hazahozza tudása, ismeretei, készségei legjavát – jegyezte meg, hozzátéve, a 20. század hazatérőinél ehhez járul még a régiek emlékezete és tisztelete is. Horváth János a méltatásokat követően a tavalyi eseményen arról beszélt, fontosak az alkotó, új gondolatokra és a régiek felülvizsgálatára serkentő viták, megjegyezve, „ő nem kerestem a közéletet, hanem mindig hívták a közéletbe”.

Egy nem mindennapi életút vázlata

Az 1921-ben született, közgazdász végzettségű Horváth János 1945 és 1947 között kisgazda nemzetgyűlési, majd 1998 és 2014 között fideszes országgyűlési képviselő, 2003-tól a parlament korelnökeként.

1944-ben részt vett a Magyar Nemzeti Függetlenségi Mozgalomban, emiatt halálra ítélték, de a börtönből sikerült megszöknie. 1947 elején a Magyar Közösség-ügyben koholt vádak alapján letartóztatták, majd négyévi kényszermunkára ítélték,

parlamenti és törvényhatósági mandátumaitól megfosztották. 1951-ben szabadult.

Az 1956-os forradalom leverése után emigrált, előbb Strasbourgban a Magyar Forradalmi Tanács egyik szervezője, majd New Yorkban a Kossuth Alapítvány egyik létrehozója lett. A Columbia Egyetemen végzett tanulmányainak befejezése után az egyetem oktatója, majd 1968-tól a Butler Egyetem közgazdászprofesszora lett.

Kutatási területe az infláció, a munkanélküliség, az agrárszféra és a növekedés témakörét ölelték fel.

A rendszerváltás után 1997-ben költözött végleg Magyarországra, a Corvinus Egyetem vendégprofesszora volt. 2006-ban a Magyar Köztársasági Érdemrend tiszti keresztjével tüntették ki. 2007-ben megkapta az amerikai Truman-Reagan Szabadság Emlékérmét, majd 2011-ben az Amerikai Magyar Koalíció kitüntetését a magyar-amerikai kapcsolatok előmozdításában játszott kiemelkedő tevékenységéért.

2011-ben a Magyar Köztársasági Érdemrend nagykeresztjével tüntették ki az amerikai magyar emigrációban végzett tevékenysége, a magyar parlamentarizmus legjobb hagyományainak megőrzése, közéleti szerepvállalása, példaértékű életútja elismeréseként. 2013-ban Radnóti Miklós antirasszista díjat, 2014-ben az egykori politikus szellemiségének fenntartásáért, emlékének ápolásáért Bajcsy-Zsilinszky-emlékplakettet, Mindszenty-emlékérmet kapott.

A Fidesz közleménye

„Mély megrendüléssel értesültünk arról, hogy Horváth János, volt országgyűlési képviselőtársunk életének 99. évében eltávozott közülünk.

Kiemelkedő munkásságáért számos hazai és nemzetközi elismerésben részesült, életútja mindannyiunk számára példaértékű lehet. A Fidesz osztozik a család fájdalmában, és őszinte részvétét fejezi ki Horváth János hozzátartozóinak. Nyugodj békében, János bácsi, emléked örökké él bennünk!”

- olvasható a Fidesz búcsúüzenetében.

Az utolsó nyilvános megszólalások

A Mandiner 2014-ben készített életút-interjút Horváth Jánossal, mely során kalandos fiatalkoráról, a világháborús évekről, a nácikkal, nyilasokkal és a kommunistákkal szembeni fellépéséről, a politikában töltött évtizedekről és sok más mindenről is kérdezték őt. Interjúja végén akkor arról beszélt:

„Mintegy évszázados távlatra tekintve az egyik gondolatom az, hogy mennyivel érdekesebb a mindenség, mint amilyennek valaha is elgondoltam. A teremtés még mindig történik, folyamatban van. Én ennek alanya is és tárgya is vagyok. Teremtetek és teremtek. Így van ez minden emberrel. Az Atyaúristen így csinálja a teremtést.

A múlt évszázadban minden exponenciálisan felgyorsult. Ebben az évszázadban annyi minden történt, mint az előző évezred folyamán összesen. A jövőt kémlelve látok okot aggodalomra, de ugyancsak látom a boldogulás eszközeit, útjait. Ismerek számításokat, miszerint a Föld népességeltartó képessége a jelenlegi többszöröse lehet. Persze majd munkaintenzívebb üzemegységekre lesz szükség. A nyersanyagok kifogyása miatt sem kell aggódni: a megfelelő technológia eszközei megalkothatók majd a tudás révén. Márpedig a tudás nem fogy el, sőt teremtődik a tudás által. A tudás az egyetlen dolog, aminek termelésekor a csökkenő hozadék törvénye nem érvényes. Már csak az a kérdés: az emberek hogyan élik majd meg a tovább formálódó világot? Erre a kérdésre megnyugtató választ adhatok: két dologra lesz szükség, tudásra és jóakaratra.”

Talán utolsó, összegző megszólalását pedig az unokaöccse által vezetett Magyarságkutató Intézet készítette vele idén májusban. Az utókornak szóló videoüzenete ma is aktuális.

 

Borítókép:

Horváth János volt fideszes országgyűlési képviselő, az Országgyűlés korábbi korelnöke az életútját és parlamenti munkásságát feldolgozó kötetek, Zsiros Mária és Menyhárt Ferenc Az élet sava-borsa és Csúri Ákos Két pogány közt – Törhetetlenül című könyvének bemutatóján a Károli Gáspár Református Egyetemen.

Forrás: MTI / Koszticsák Szilárd

Ezek is érdekelhetik