Ef. Zámbó István kalandos életéről mesélt Esztergomban

A festőként, grafikusként, szobrászként és nem utolsósorban zenészként is sikeres, salgótarjáni születésű vendég kezdésként életének korai szakaszáról mesélt. A hatvanas-hetvenes években dolgozott nyomdai, kézi- és gépszedőként, présgépkezelőként, éjjeliőrként, de a szentendrei vízmű gépészeként is tevékenykedett.

A közönségtalálkozón nem csak képzőművészeti pályájáról, hanem az előző rendszerben átélt megpróbáltatásokról is mesélt. Ef. Zámbó István elmondta, hogy 1970-ben akarategységben elkövetett garázdasággal vádolva hat hónapot töltött előzetes letartóztatásban és még elmegyógyintézetbe is került. Az eset egy, a szentendrei Fő térre szervezett programhoz köthető, amelyen a megjelentekkel közösen zenéltek és verset olvastak fel. Kezdetben azt hitte, hogy mindössze néhány napra csukják le, végül fél éven át tartott a vesszőfutása.

Egy szegedi utcatárlat mintájára rendezett a szentendrei várdombon egy kiállítást, amellyel a város kulturális osztályának nemtetszését váltotta ki. Az egyeztetések után végül kaptak egy pincét, amelyben létrejöhetett a Vajda Stúdió és a betiltott avantgard művészek új otthonra leltek a helyiségben.

Ef. Zámbó István sokoldalú tevékenységét a rendszerváltás óta többször is elismerték. 1990-ben rögtön két salgótarjáni díjjal gazdagodott, később a Magyar Alkotóművészek Egyesülete Képzőművészeti Tagozat elismerését, valamint a Művelődési és Közoktatási Minisztérium festészeti díját is elnyerte. 2000-től pedig a Magyar Köztársaság érdemes művészeinek társaságát bővíti.