A Marian Cozma halála utáni BL-meccs volt életük legnehezebbje

Mindenki emlékszik a szörnyű tragédiára, amikor egy veszprémi bár előtt halálra késelték Marian Cozma kézilabdázót, a bakonyi csapat játékosát. A román beállóson kívül Ivan Pesic és Zarko Sesum is súlyos sérüléseket szenvedett a támadás során. Elfelejthetetlen, kitörölhetetlen emlék minden jó érzésű ember számára. A kívülállók azonban felfogni sem tudják, hogy az egykori csapattársaknak mekkora traumát okozhatott a szörnyű tragédia, ami életük végéig fogja kísérni őket. Az akkori veszprémi csapatban játszott Uros Vilovszki magyar válogatott kézilabdázó is, aki jelenleg a MOL Tatabánya játékosa.

A sors fintora, hogy éppen a sajnálatos esemény 15 éves fordulójához nagyon közel rendezték az elmúlt hétvégén a Telekom Veszprém-MOL Tatabánya magyar bajnoki rangadót. Megkerestük Uros Vilovszkit, aki az érzékeny téma ellenére készséggel állt a rendelkezésünkre, és mesélt az emlékekről, a Romániában töltött időszakáról és arról, hogyan tudta feldolgozni a feldolgozhatatlant. 

– Milyen érzés volt ennyire közel az évfordulóhoz visszatérni éppen Veszprémbe? Milyen volt a hangulat, hogyan fogadták a helyszínen? 
— Marian mindig ott lesz a szívemben. Ezen a meccsen érte is játszottam, ő is erőt tudott adni a játékhoz, ami valóban pont ennyire közel volt most sajnos az évfordulóhoz. Ezeken a napokon egy kicsit mindig nehezebb. Nagyon jó gyerek volt, mindenki szerette őt, mindig szívesen emlékezek rá. 

Életük legnehezebb meccsét játszották Marian Cozma halála után

– Lesz egy másik évforduló is hamarosan. Az Ademar León ellen 15 évvel ezelőtt, február 17-én léptek pályára a Veszprémmel. Hogyan emlékszik vissza a mérkőzésre, ami akkor két nappal a temetés után volt? 
– Az a mérkőzés az egyik legnehezebb volt az egész életemben, de nem csak nekem, hanem az egész csapat számára. 

 Sajnos muszáj továbblépni valahogy, de ez nem mindig sikerül, olykor visszatérnek a fájdalmas emlékek. Hiába nehéz, muszáj azonban továbblépni, mert csak így tudjuk élni az életünket. Két lehetőség van: az egyik, hogy sikerül menni tovább az életben. A másik pedig, hogy nem, de akkor viszont felemészti az embert teljesen. Amennyire én tudom, Marian édesanyja a mai napig nem tudta túltenni magát a történteken. 

– Tartja még a kapcsolatot Marian családjával, szüleivel? Szoktak néha beszélni még? 
– Játszottam ugye Romániában kétszer egy évet (Uros Vilovszki a 2015/16-os szezonban a HC Baia Mare, a 2017/18-as szezonban a Székelyudvarhely játékosa volt – a szerk.). Mindkét csapatban volt olyan játékostársam, aki ismerte a családot. Így amikor Bukarestben játszottunk az aktuális csapatommal, akkor fel tudtam hívni Marian apukáját, hogy beszélgessek vele egy kicsit. Volt olyan, amikor Bukarestben kórházba kellett mennem valamilyen sporttal kapcsolatos vizsgálatra, akkor is tudtam vele találkozni. Ezeken az alkalmakon mindig kimentem a temetőbe felkeresni a sírhelyet is. 

– Korábbi veszprémi csapattársaival tartja a kapcsolatot, akikkel akkor együtt játszott? Fel szokták idézni Marian emlékét? 
– Persze, sokukkal tartom a kapcsolatot a mai napig, de amikor telefonon beszélünk, akkor ez nem szokott feljönni témaként. 

– A meccs végén adták át a Marian Cozma-díjat. Mennyit jelent ez a díj annak a játékosnak, aki ezt megnyeri? 
– Nem tudom, hogy pontosan mit jelent nekik ez a díj, de remélem, hogy nagyon sokat. Marian egy nagyon tehetséges, fiatal játékos volt akkoriban, a karrierje felszálló ágban volt, nagyszerű pályafutás várt rá. Nem tudom, hogy a mai fiatalok mennyire ismerik őt, vagy mennyire ismerik a vele történt tragédiát, de remélem, hogy valamennyire legalább tisztában vannak Marian történetével, és ez a díj jelentőséggel bírhat az ő életükben is. 

Az a Bajnokok Ligája-meccs az érezelmekről szólt

A Veolnak Remport Csaba, az Építők néven is ismert bakonyi csapat videóelemzője elevenítette fel a 15 évvel ezelőtt történteket. Ő a bárban is együtt volt a veszprémi kézilabdázókkal, amikor bekövetkezett a tragédia. Az Ademar León elleni Bajnokok Ligája-meccsre így emlékezett vissza:
− Nehéz elmondani, hogy azokban a napokban milyen állapotban volt a csapat, hogyan érezték magukat a játékosok a pályán. Lehet róla beszélni, lehet róla írni, de egyik sem adja vissza a valóságot.

− fogalmazott, hozzátéve, hogy Marian Cozma egy nagy gyerek volt, amikor hozzájuk került. Szeretett viccelődni, mindig mosolygott, imádta a zenét, már messziről hallották, amikor jött edzésre. 

Remport Csaba szerint a román válogatott egy idő után felismerte, hogy a világ egyik legjobbja lehet a posztján és sokat komolyodott, rengeteget dolgozott és a játéka egyre jobb lett. A tragédia egy remek pályafutást is kettétört.