Priskin: a mai napig kiráz a hideg a norvégok elleni pótselejtező lőtt gólom láttán

– Emlékszik arra, mi történt önnel négy évvel ezelőtt, ezekben a napokban?

– Ha jól számolom, az Európa-bajnokságra gondol, amit soha nem lehet elfelejteni. Voltam bajnok, kupagyőztes, de ha valamit ki kellene emelnem a pályafutásomból, akkor ezt a kontinenstornát említeném. Csaknem két hónapot töltöttünk Franciaországban, de ott úgy pörögtek az események, hogy szinte három-négy napnak tűnt az egész. Hatalmas élmény volt. Jól szerepeltünk, csoportelsőként jutottunk tovább. Ismétlem: ezt nem lehet elfelejteni!

– Álmaiban előjön az a gól, amelyet a norvégok elleni pótselejtező visszavágóján szerzett? Ezzel karnyújtásnyira került az Európa-bajnokság.

– Bárhová megyek, mindenki ezzel köszönt. Akárhányszor látom, a hideg kiráz. Fantasztikus érzés volt, gyönyörű este. Emlékszem, a vége előtt nem sokkal lecserélt Bernd Storck szövetségi kapitány. Három-négy perc volt hátra a hosszabbításból, mindenki azt mondta, hogy ez megvan, ott vagyunk az Eb-n, de én még akkor is izgultam, nehogy valami gond legyen. Aztán csak akkor hittem el, hogy továbbjutottunk, amikor a játékvezető lefújta a mérkőzést. Ami szeretetet kaptunk utána, azt nem lehet elmondani, nem lehet szavakba foglalni.

– A múltidézés után folytassuk a jelennel! Hogy viselte a koronavírus miatti bezártságot?

– Új helyzet volt, hasonlóval én sem találkoztam korábban. Nekem még azért is jött kifejezetten rosszul, mert a járvány kitörése előtti hetekben sérült voltam. Felépülésem után meccset játszottam, aztán lezárták a bajnokságot, pedig úgy készültem otthon minden nap, hogy folytatódik a pontvadászat. A karantén abból a szempontból rossz volt, hogy nem tudtunk együtt edzeni és játszani, másrészt viszont szellemileg és fizikálisan kipihenhettük magunkat, és többet lehettünk együtt a családunkkal, szeretteinkkel, és egy kicsit pótolhattuk azt, amire korábban kevesebb lehetőségünk volt. Most az a legfontosabb, hogy jó formába kerüljünk az augusztusi nyitányra.

– Céljuk az NB I.?

– Kijelenthető, hogy Magyarországon a Győri ETO-nak van az egyik legjobb utánpótlása. Az U19-es csapat például megnyerte az élvonalbeli bajnokságot, és indulhat az ifjúsági Bajnokok Ligájában. Ezt mindenképpen kamatoztatni kell, és a legtehetségesebb játékosokat be kellene építeni a felnőttcsapatba is. Úgy gondolom, nem hangoztathatjuk azt, hogy cél a feljutás. Az elsődleges, hogy minél több fiatal beépüljön a felnőtt gárdába és megmaradjon a csapat gerince. Ha ez a kettő megvalósul, a következő lépcsőfok lehet, hogy megcélozzuk az NB I-et. Nyilván az lenne a legszebb, ha a fiatalok is játszanának és fel is jutnánk. Tudjuk, a fociban vannak csodák, de tenni is kell a sikerért.

– Gyakran hívják nyaranta focitáborokba? Milyen élményekkel tér haza Koppánymonostorról?

– Sokan keresnek, és nagyon szívesen teszek eleget a meghívásoknak. Emlékszem, hasonló korú voltam, amikor a KFC Komárno csapatában rúgtam a labdát. Egyszer ellátogatott hozzánk az 59-szeres szlovák válogatott Németh Szilárd. Megmutatta, hogyan tekeri a labdát, miként kell kapura lőni, és beállt közénk játszani is. Ez hatalmas élmény volt mindenki számára. Olyan szerelésben volt, mint amilyen a profi csapatoknak van, és akkor már arra gondoltam, milyen jó lenne, ha majd én is magamra ölthetnék egyszer egy ilyen mezt. Akkor még abban a Kassában játszott, amely folyamatosan nyerte a szlovák bajnokságot és a Bajnokok Ligája főtáblájára is felkerült. Ez a találkozás megmaradt bennem, és mindig eszembe jut, ha valahonnan azzal a kéréssel keresnek meg, hogy látogassak el a focitáborukba.

– Gyakran hazalátogat Felvidékre?

– A szüleim és a testvérem átköltöztek Győrbe, a nagyszüleim itt élnek, és amikor meglátogatom őket, meccsekre is kimegyek. Ha időm engedi, szívesen jövök, várom azt is, hogy már az új hídon mehessek át. Soha nem felejtem el, hogy honnan indultam.

– Ha már Eb-vel kezdtük, fejezzük is be azzal. Mit vár a magyar válogatottól az őszi pótselejtezőkön?

– Mindig pozitív vagyok. Nyilván az első mérkőzésen van a fő hangsúly. A bolgároknak hasonló képességű csapata van, mint nekünk. Úgy gondolom, Bulgáriában sikerülhet a bravúr, aztán idehaza, Izland vagy Románia ellen, az új Puskás Arénában, 70 ezer néző előtt nem lenne kérdéses, hogy melyik együttes nyerne és jutna ki az Eb-re.

Magyar bajnok, szlovák kupagyőztes

Priskin Tamás 1986-ban született a felvidéki Észak-Komáromban. 1996-tól négy éven át a KFC Komárno csapatánál ismerkedett a labdarúgás alapjaival. 2000-től hat éven keresztül az akkor még az élvonalban szereplő Győri ETO együttesében játszott, 68 mérkőzésen 24 gólt szerzett. Három évet töltött az angol Watfordnál, ahol 68 meccsen 15-ször talált az ellenfelek hálójába. Később többek között az orosz Vlagyikavkaz, az izraeli Makkabi Haifa, a szlovák Slovan Bratislava, a Ferencváros és a Szombathely gárdájában is megfordult. A Győri ETO-hoz a télen tért vissza, a koronavírus-járvány miatt idő előtt befejeződött NB II-es pontvadászatban három meccsen egy gólt lőtt. Magyar bajnok volt a Ferencvárossal, szlovák kupagyőztes a Slovan Bratislavával.

A magyar válogatottban 63 találkozón lépett pályára, 17 gólt ért el.