Amerikai (rém)álom

Még az MSN korszakban, általános iskolásként az egyik osztálytársammal azzal szórakoztunk, hogy délutánonként csevegés közben webkameráztunk, a mikrofont bekapcsolva sokszor egymás szórakoztatva karaokéztunk. Amíg ő a System Of a Down nevű örmény-amerikai heavy metal banda dalait, addig én a Green Day említett albumán szereplő számokat tűztem műsorra. (Megjegyzem, a nagymamája egyszer pont akkor lépett be a szobába, mikor hamiskásan, halandzsázva énekeltem, a produkciómat leszólta, de ez mit sem változtatott azon, hogy a Green Dayt örökre a szívembe zártam.)

A bandatagok sosem fáradnak, később is remekül alkottak, hamarosan újabb albummal kecsegtetik meg a rajongókat, mely a Saviors nevet fogja viselni. Ám, hogy addig is hasznosan teljen a hátralévő néhány nap és hogy csökkenjen az elvonási tünet, One Eyed Bastard néven kiadtak egy négydalos kislemezt, amelyen egytől egyig karakteres számok szerepelnek. Vagyis, a csepegtetett dallamokat és éneket hallgatva egy kis ízelítőt is kaphatunk abból, mi vár ránk az elkövetkező időkben.

A címadó dalban túlteng a feszültség, ami nem véletlen, hiszen Billie Joe Armstrong egy interjúban utalt arra, hogy az életünk rossz, felejthető kategóriába illő momentumai ihlették a dalszöveget. Bár nézőpont kérdése, de ennél egy fokkal szelídebb az újabban csak punk himnusznak nevezett Look Ma, No Brains!, a Dilemma pedig egyenesen arról szól, hogy a részeg énekes hogyan élte meg a banda egyik koncertjét és hogy illuminált állapotban mennyi problémát és kalamajkát okozott. A The American Dream Is Killing Me és a dalhoz készült klip pedig arra mutat rá, hogy a hőn áhított amerikai álom csak egy olcsó marketingfogás és a társadalom egymást marcangoló tagjainak pusztulásához, az egyén halálához is vezethet. Nem kérdés, a naptárba piros betűkkel véstem be a Saviors megjelenési dátumát.

Green Day: One Eyed Bastard kislemez

Értékelés: 5/5