Bicepsz kontra őscápa: Meg 2 Az árok, amerikai akcióthriller

Hiába tűnik fel már messziről, hogy az a cápa nem valódi, a világhírű rendező mégis tökéletesen fenntartja a figyelmet és másfél órán keresztül borzongásban tartja a nézőt. Sem Jason Statham duzzadó tricepsze, sem egy harminc tonnás óriásfogú és elképesztően gyors megalodon, de egy bájos és félelmet nem ismerő tinédzser is elképesztően kevés hozzá, hogy megközelítse a majd’ 40 éves élményt. Végül is, nem is kell. Ha elengedjük mindezt és elvárások nélkül nézzük az újabb szuperprodukciót, akkor rájövünk, nem is olyan rossz mint a tornádóba keveredett cápák, vagy amikor szellemként kísértették az embereket. 

Túl sok az akciójelenet. Olyan az érzés, mintha a katasztrófahelyzetet nem is annyira a szereplők körül úszkáló megek, hanem az óriáspolip, egy tyrannosaurus és megannyi kétéltű jelentené. Ugyancsak nagy zajjal jár a felrobbant tengeri bázis, és a tengeri kabin útjába zuhanó épületdarabok. A látvány jó, talán nem is lehetne jobb. Csak olyan érzése támad a nézőnek, miként a mondás szól: sok bába között elvész a gyermek. 

A cím találó, hiszen két óriásszörnyeteg van a fogságban nevelkedett megalodonon kívül, így összesen 3 szörnyeteggel szálnak szembe. Érte a meg kettő. A viccet félretéve, előrevetítik a folytatást, hiszen az egyik továbbra is szabadon kószál a felszín alatt. És még az is megeshet, hogy kiscápákkal van teli a hasa. A szerencse az, hogy az idomított fajtáról van szó, aki csettintésre nem támadja meg az embert. Csak ezt a fürdőzők nem tudják. Így különösen érdekes a befejezés, a parton ülve koccintanak a főszereplők és veregetik képzeletben egymás vállát, hogy igen, ezt megcsináltuk. 
Az viszont, jó hír, hogy az őscápa nem csupán siker lett. Felnőtt egy generáció, akinek a ‚75-ös verzió túl lassú, eseménytelen és kevésbé látványos. A recept tehát működik: Stath bevágta a fapofát – egyre inkább hasonlít Bruce Willisre, beflexelte a felsőtestét és megmutatta a megalodonnak, ki az alfahím a planétán. Újra.

Értékelés: közepes