Élőszereplős kis hableány: a sellők talán nem sírnak...

A Disney remake-lázban ég, nem is akármilyenben, a legnagyobb mese klasszikusaikat dolgozzák fel újra, élő szereplős változatban és egyre nagyobb elánnal. Az Aladdin, A Dzsungel könyve, a Dumbo, az Oroszlánkirány, a Szépség és a szörnyeteg után Ariel történetét porolta le a Disney. Mintha az 1989-es klasszikus rajzfilmben szerette volna bemutatni a rendező, Rob Marshall, hová fejlődött a filmes varázslat. A víz alatti világ megelevenedik és kíváncsian vártam, lehet-e új tartalmat és mélységet adni a hableánysztorinak? Annyit mondhatok, hogy nem ringat a víz...

Amúgy A kis hableány teljesen rendben hozza a tisztes iparos munka elemeit: vannak bárgyú hableányok, de a jó zenei ízléssel megáldott nézők sírva rohannak ki a moziteremből. Egyetlen nagy erénye van a remekműnek: a főgonosz, Ursula. Megemelem a nem létező kalapom a víz alatti banya előtt. Hitelesen hozza a pszichopata szerepet, és emiatt még azt is megkockáztatom értem, azaz sejteni vélem, miért bátorkodik a Disney a nagy újításokkal.

Mert hát veszendőbe is lehet hagyni a jó történeteket, de ezek egyszer már tuti sok pénzt hoztak a konyhára. Akkor miért ne lehetne körülbelül 30 év múlva ismét leporolni a bájos történeteket? Azért, mert a mese az mese. Az élőszereplős adaptáció meg élőszereplős adaptáció. Főként az állati történeteknél ütközik ki a két feldolgozás közti különbség. Míg az elsőben elfér egy beszélő kishal, addig a másik verzióban kicsit bugyuta viszontlátni a Ficánka-sztorit. 

Ha már állatok! Ficánka és Hablaty volt az a két szereplő, aki gyerekkorom kedves kis mesefigurái voltak. Felettébb kíváncsi voltam a feldolgozásra: más lett. Hablaty inkább hasonlít egy velociraptorra, mintsem egy bárgyú sirályra, Ficánka pedig olyan, mint egy piranha. Sebastian is gülüszemeket kapott, de ez már részletkérdés. Ariel bőrszínére magyarázat a karibi térségbe helyezett történet. Népei nem sokban térnek el egymástól. Lakjanak akár a szigeteken vagy a tenger mélyén. A leporolt történet viszont úgy fáj, mint letépni egy sebtapaszt. Jobb gyorsan túl lenni rajta. Akkor kevésbé fáj. És talán a sellők sem sírnak.