Kritika: Nemere István könyvének Encsencs a helyszíne, ahol különös dolgok történnek

Az előzmények még a múlt századba nyúlnak vissza, amikor a pártállami időkben a határszéli szeszgyárból egy mini maffia igen furfangos módszerekkel szorgalmasan lopja a tiszta szeszt. Megismerhetjük az alkoholista főelvtárs gyárigazgatót, a szeszmaffiát irányító főkönyvelőt, no meg a csábos gimnáziumi tanárnőt. Megjelenik a gyilkosságoktól sem visszariadó igazi maffiafőnök is.

A történet igazából a jelenben, pontosabban évtizedünk elején kezdődik. Az évtizedek óta elhagyatott, romos gyárépület iránt érdeklődő fiatal pár ipartörténeti múzeumot szeretne ott berendezni. Keresnek egy izgalmas sztorit, amivel majd a turistákat odacsábíthatják. Nem is sejtik, hogy hamarosan maguk is szenvedő hősei lesznek egy igazi, vérre menő küzdelemnek. Felbukkan negyvennégy év után egy titokzatos szereplő, akit a három nemzedéken átnyúló vérbosszú éltet. Ha nem sikerült megbüntetni azt, aki egykor oly nagy és véres veszteséget okozott neki, hát bűnhődjön az unokája! Találkozhatunk folyóból kifogott, fejbe lőtt halottal, elrejtett kinccsel, vérfagyasztó jelenetekkel a kihalt és sötét romok között. Az egyik tanulság, hogy a kis bűn is bármikor naggyá és végzetessé változhat. Sokszor akad valaki, aki nem felejt, és egyszer benyújtja a számlát.

Jó kérdés, hogy mit szólnak az encsencsiek a történethez. Vajon lesznek, akik mégiscsak magukra ismernek? Vagy az is elképzelhető, hogy valóságalapja van a sztorinak? Nyilván lesz visszhangja a közelben élő szerző könyvének.

Valószínűleg sokan vannak megyénkben is, akik szeretnének dedikált példányt. Összeköthetik a kellemest a kellemessel, mert a hírek szerint a 772 kötetes író csütörtökön és a következő napokon a párkányi Simon-Júda vásáron dedikál. Nem csak legújabb regényét, hoz magával egy válogatást a régebbiekből is. Elképzelhető, hogy a napokban fel-felbukkan Esztergomban is, hiszen sokáig élt  és alkotott a királyvárosban.

Ütött az órád! (könyv) ***** jeles