Meseírástól a Nívódíjig: a maximalitásra törekszik online szerkesztőnk

Krupánszki Máté 1994-ben született Tatán, de tősgyökeres szomódi. Az írás iránti szeretete már gyermekkorában megmutatkozott. A kemény munka meghozta gyümölcsét, idén Nívódíjjal jutalmazták.

– 2019 óta vagyok a 24 Óra és a kemma.hu csapatának a tagja. Főképp az online részleget erősítem, de az újságba is publikálok cikkeket – kezdte Máté.

– Milyen feladataid vannak a cégnél?
– A munkám nagyon szerteágazó. Az online felületre ugyanúgy írok cikkeket, mellette videókat szerkesztek és vágok, kezelem, valamint szerkesztem az újságírók anyagait, a fotósok galériáit és videóit, továbbá a közösségi felületeken is dolgozom.

Út a Nívódíjig

– Hogy csöppentél a média világába?
– Már kiskoromban is szerettem írni. Sokszor saját kitalált történeteket, meséket írtam, de nem gondoltam, hogy a későbbiek ezzel fogok foglalkozni, nem volt kimondott célom, hogy újságíró legyek. Otthon többször is mondták, hogy gazdag a szókincsem, jókat írok, kreatív vagyok, akár gondolkodhatnék ebben a pályában is. Végül mégsem ebbe az irányba orientálódtam először, mert környezetmérnöki szakra mentem. De aztán rá kellett jönnöm, hogy a matematika azért nem a legjobb barátom, és mindig is motoszkált azért bennem az írás iránti vágy. Úgyhogy otthagytam a győri egyetemet, és Sopronba mentem kommunikáció és médiatudomány szakra. Miután elvégeztem, kaptam egy megkeresést a tatabányai polgármesteri hivatalból, hogy a kommunikációs osztályra keresnek referenst, úgyhogy a gyakorlatban ott kezdődött a médiával kapcsolatos munkám. Két évet dolgoztam ott, utána kerültem a napilaphoz.

– Mi az, ami motivál a munkádban?
– Motivációm inkább magammal szemben van, maximalista embernek tartom magamat. Mindig arra törekszem, hogy a legtöbbet hozzam ki magamból. De azt mondhatom, amióta itt dolgozom, azért olyan még nem volt, hogy valamit úgy adtam volna ki a kezemből vagy úgy csináltam volna meg, hogy ne adtam volna bele maximálisan a tudásomat.

– Mit szóltál, amikor megkaptad idén a Nívódíjat?
– Bízom benne, hogy az eddig itt eltöltött öt évem szorgos munkájáért kaptam. Tartja a mondás, hogy a kemény munka meghozza a gyümölcsét. Ez a díj most számomra egy kisebbfajta „gyümölcs”, amit leszakíthattam. Sokat segített ebben a kiegyensúlyozottságom és az alkalmazkodóképességem. Természetesen a kollégáimnak is sokat köszönhetek. Bár nem az egyéni elismerések hajkurászásért dolgoztam sosem, mégis jóleső érzés, ha mások is azt gondolják, hogy jól végzem a munkám.

– Mivel foglalkozol a szabadidődben?
– Nagyon szeretek az erdőben barangolni. Ez az, ami leginkább kikapcsol. Általában egyedül járom a természetet. Ilyenkor észreveszek olyat is, amely máskor fel sem tűnne. Egy bizonyos idő után kiürülnek a gondolatok, és arra tudok figyelni, ami körülöttem zajlik. A másik a sport, amit űzök, de már csak hobbi szinten. Korábban fociztam, de volt egy komolyabb sérülésem, most néha teniszezni járok. Ezenfelül horgászni szeretek még, ez is kikapcsol, ha szép időben kiülhetek a megnyugvást jelentő környezetbe. A csend és a nyugalom a tó partján sokszor felbecsülhetetlen. Sok időt töltök együtt a családommal, akikkel hál’ Istennek, azt mondhatom, hogy olyan a kapcsolatunk, amelyre az ember csak vágyhat!

A cikk a Férfiak Fókuszban kiadványunkban jelent meg. Lapozza át magazinunkat!