Előre

Sokan ébredhettek úgy ma reggel is, dolguk van. Illetve, hogy jelentős eseménnyel, annak megoldásával kell lelkileg megbirkózniuk a rájuk váró újabb órákban. A dolgok sorában vélhetően néhányak első gondolatai között az volt, hogy gyorsan a gyárba, az üzembe, a raktárba kell menniük melózni. Saját autóval, céges járművel, cifrázott, pótlókkal színesített időpontban érkező, induló vonattal, céges autóbusszal. Egy másik csapat nyolcra, kilencre érkezett a cégéhez, a hivatalába. Sokan, akik megtehették, bekapcsolták a tévéjüket, kávéfőzésre biztatták a párjukat. A férfiak egy csapata, be kell venni a gyógyszert csatakiáltással, lenyelte reggeli első felesét a spájz felső polcának hátsó sorába rejtett üvegből.

Ezt a reggeli kört, nyakkendős munkavállalóként, illetve az alkalmankénti, sűrű autóvezetés várható kötelezettsége miatt, rutinosan kihagytam. A mostani új nyergesi köztemető melletti hegy melletti placcon zakósan, diplomatatáskával ballagtam, na jó siettem, át a legendás, egykori Eternitgyárba. Adni kellett a formára. Három-négy perccel a hatórás dudaszó előtt mindig tudtam köszönni a portás néninek. Előre. A nyikorgó lépcsőn elérhető emeleti műszaki osztályon már otthon voltam. Egy nagyot ugorva, a tízmilliószoros napok Buddha szent ünnepei egyik napja ma van. A tibetiek hite szerint minden gondolat, cselekedet, szándék tízmilliószoros erővel hat.

Jó szívvel gondolok egykori kollégáimra.